A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csalog József: Tűzfúró és fúró az őskorbanv

Wosinsky Mór a lengyeli leletanyagról szólva így írt: „A csiszolt kőeszközökhöz tartoznak még a buzogányok. Ezek tágas lyukkal átfúrt golyók, vagy félgömbök. Többnyire a kőkori halottak kezében találtam ezeket. Valamennyi igen csínos, pötytyökkel teli kőzetből készült s azt mutatja, hogy valószínűleg a bot végére illesztett díszfegyverek voltak."

25 A szekszárdi Balogh Ádám-Múzeumban őrzött leletek pontos vizsgálata azt mutatja, hogy Wosinsky a fenti véleményét idegen nézet hatása alatt írta meg. A „buzogányoknak'* majdnem a fele nem kőből készült, s egyiken sem találunk „tágas lyukat". Adataikat a következőkben sorolom fel: K. 1. 933—165 lelt. sz.: Kőgolyó. Szürke bazaltkőből készült csiszolással. Lapított gömbalakú, egyik oldala kissé laposabb a másiknál. Átm. 7,9, Mg. 5,05 cm. A furat bősége 2,1—1,93 cm. A furat nyílása a laposabb oldalon bővebb. Felületén a legkisebb sérülés nyoma sem látható. K. 1. 933—164 lelt. sz.: Csiszolt, fehér mészkő, Lapított gömbalak, mely a furat szűkebb végére eső oldalon lapított. Átm. 7,3, M. 4,17 cm. A furat bősége 1,55—1,35 cm. Sérülés ezen a darabon sem található. K. 1. 933—167 lelt. sz.: Az egyetlen, melyet sötétszürke, világosszürke pöttyökkel tarkított kőből csiszoltak. Gyengén lapított gömbalakú. Átm. 6,6, M. 5,1 cm. A furat bősége 1,75—1,70 cm mindkét oldalán, a furat körül pattant ki egy-egy kicsiny darabkája. Oldala teljesen ép. K. 1. 933—169 lelt. sz.: Nem kőből készült, hanem gyengén égetett agyaggolyó. Felülete simított, ütéstől származó sérülés nincsen rajta, egyik oldala azonban mállott. Átm. 7,5, M. 4,5 cm. Boton gyúrhatták lapított gömbalakúvá, a lyuk bősége ezért mindkét oldalon 1,8 cm. A K. 1. 933—168 lelt. sz.: Erősen lapított, agyagból gyúrt, simított felületű, sötétszürkére égetett, szferoidalakú. Átm. 7,0, M. 3,3 cm. Lyukbősége 1,5 cm. Felületén semmiféle sérülés nyoma sem látható. A leírt leleteket nem lehetett volna megfelelő erősségű botra szerelni. Utésokozta sérülés sincsen rajtuk, s az agyagból készült darabok nem is bírták volna ki az ilyen használatot. Pergőfúróra szerelt lendkerék gyanánt azonban valamennyi kitűnően beválik. Erről az egyik példányról készült másolat segítségével kísérlet útján is meggyőződtem. Szép számmal akadnak pergőfúróról való lendkerekek a csókái Kremenyákról is. Akad közöttük kőből csiszolt, gömbölyű darab,

26 de előkerültek itt korongalakú és hengerded agyagból készült és kiégetett darabok is.

27 A telep keramikája éppen úgy, mint Szegvár-Tűzkövesé, vegyes, azaz tiszai, bütyökdíszes és tordosi típusú darabokból áll. A cserépanyag tipológiai alapon való szétválasztása, illetve korokszerinti csoportosítása teljesen indokolatlan és csak abból a feltevésből fakad, hogy Alföldünkön és környékén nem élhettek egyidőben különböző keramikát használó népek. Csókán, Kökénydombon, Lebőn és még sok más hasonló telepen nagyjából ugyanazok a csoportok hatottak egymásra, melyek Szegvár-Tűzkő vesén is egykorúnak bizonyultak. Akár túzfúrásra, akár lyukfúrásra használjuk az őskori mintára készült pergőfúrót, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a munka megkezdése előtt valamilyen kemény tárggyal, pl. kővel, kisebb gödröcskét üssünk, vagy karcoljunk a kifúrandó anyagba. Miként azt már említettem, erre azért van szükség, hogy a fúró hegye a 25 Wosinsky M., Tolna vármegye tört. az őskortól a honfoglalás koráig. Bp. 1896. I. 94. 26 Acta A. H. I960., XXXIV. t. 28., 34. stb. kép. 27 Uo. XXXIV. t. 31., 33., 36., 38. kép. 2 Múzeumi Évkönyv