A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Trogmayer Ottó: X–XII. századi magyar temető Békésen
Ezt a felfogást elevenítette fel bizonyos mértékig Fehér Géza, amikor feltételezte, hogy az S-végű hajkarikák kezdetben valóban az őslakosság temetőinek jellegzetes emlékei. Szerinte a magyar temetőkben csak akkor jelennek meg, amikor népünknek az őslakossággal való együttélése, majd egybe olvadása megindul. 22 Szőke Béla, Török Gyula, Kralovánszky Alán 23 behatóbb kutatásai, és az újabb ásatások alapján azonban kiderült, hogy az S-végü bajkarikáknak már a korai időszakban sincs határozott népiség jelző szerepük. Megjelenésüktől, viselésük elterjedésétől kezdve, — tehát a X. sz. utolsó harmadától ugyanúgy megtalálhatók a magyarság, mint az őslakosság temetőiben. A köznépi magyar temetőknek az 5-végű hajkarikák ugyancsak jellemző kísérő mellékletei. így a mi békés-povádi temetőnkben sincs egyetlen olyan tárgy sem, amelyet a honfoglaló magyar köznép Szőke Béla által jellemzett műveltségi körébe ne tudnánk illeszteni. 24 Itt elsősorban Fiad-Kérpuszta 25 leletegyüttesére hivatkozhatunk, ahol a BékésPovádon talált leleteknek szinte mindegyike megtalálható (bordás gyöngyök, ezüst füsttel díszített gyöngyök, hajkarikák, fonott karperecek, nyakperec, sodrott gyűrűk). Ezt temetőnk belső folytonosságra is alátámasztja, hiszen még így, csonkán is, a jellegzetes honfoglaló síroktól egyenes időrendet húzhatunk II. Béla koráig. A temetkezés rendjéről, részint a temető csonkasága, részint a sírok látszólag rendszertelen telepítése miatt keveset mondhatunk. Az ásatás során úgy tűnt és ez térképünkről is bizonyos mértékig leolvasható, mintha a síroknak soros elrendezésére törekedtek volna. Hasonlót tapasztaltak az ellendi 26 és a Szentes-Szent Lászlói temetőben is. 27 A leletanyag csak kevés támpontot nyújt a temetkezési rend megvilágosításához, de talán az embertani anyag módszeres feldolgozása után a temető finomabb elemzésére vállalkozhatunk. Nem lehetetlen, hogy egyes sorok, vagy körülhatárolható csoportok, szorosabban együttélő kisebb közösségek, családok(?) temetkezései. Erre utalnának a közvetlen egymás mellé temetett, vagy az újabb sírral átvágott temetkezések, amelyek mellett egy esetben megtaláltuk a korábbi sír egy csomóba gyűjtött csontanyagát. A temetőről összegezésképpen a következőt mondhatjuk. A X. századtól a XII. század első harmadának végéig használták. A temetőbe a pogány hagyományokhoz szívósan ragaszkodó honfoglaló magyar köznép, „V at a népe" temetkezett. A temető hosszú használatának tanúsága szerint megtelepedett életmódot folytattak, az első királyok alatti politikai viharok őket kevéssé háborgatták. A békési vár mindenkori urának állítottak katonát, s őket szolgálták. 28 *r „ ^ . r\** ' ö 1 rogmayer Utto 22 Fehér G.: A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában. AÉ. 1956. 25—38. p. Beiträge zum Problem des ungarisch— slawischen Zusammenlebens. Acta. Arch. 1957. 269—318. 23 Szőke В.: A bjelo-brdói kultúráról AÉ. 1959. 32—46. Török Gy.: Die Bewohner von Halimba-Cseres nach der Landnahme. Leipzig. 1959. Kralovánszky A.; Adatok az ún. S végű hajkarika etnikum jelző szerepéhez. AÉ. 1956. 206—212. p. Adatok az ún. S végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez. AÉ. 1957. 175—186. p. 24 Szőke В.: A bjelo-brdói kultúráról. AÉ. 1959. 32—46. 25 Nemeskéri J.—Lipták P.—Szőke В.: Le cimetière du Xle siècle de Kérpuszta. Acta Arch.: 1953. 205—370. p. 26 Dombay J.: Árpád-kori temetők Baranyában I. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 1960. 135—157. p. 27 Széli M.: XI. századi temetők Szentes környékén. Folia Arch. Ill— IV. 1941. 235. p. 28 A fényképfelvételeket Karát József készítette. 37
