A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Bálint Sándor: Palánk
hazai beszéde. 1857-ben pedig Ferenc József és Erzsébet szállott itt meg. 1918. november 1-én a forradalmat innen jelentette be Móra Ferenc Szeged népének. A mai Kölcsey utca helyén a Könyök utca, amelynek szögben elhajlott az alakja és magában foglalta a mai Kelemen utca Kölcsey és Somogyi utca közé eső részét is. A mostani Kárász, Kölcsey, Kelemen, Somogyi, Nádor, Oroszlán utcától és Klauzál tértől közrezárt terület ugyanis az árvíz előtt egységes telektömböt alkotott. A Könyök utca keleti végén épült 1857-ben a Feketeház, amely ezt a népies elnevezését külső vakolatszíne után kapta. Mellette állott a régi színház, amelynek emlékét tábla őrzi. A Könyök utca nyugaton a Feketesas (ma Bajcsy-Zsilinszky) utcába torkolott, amely nevét a XVIII. században itt álló Feketesas vendégfogadótól kapta. Említettük már, hogy a mai Kígyó utcának és folytatásának, a Hajnóczy (Korona) utcának régi együttes neve Háromkorona utca volt. A mai Gutenberg utca vonala az árvíz előtt még igen görbe és vízállásos volt: belső részének Mély árok utca, a külsőnek pedig Ördögluk utca volt a neve. A Nagy Jenő és Attila utca közös neve Némöt utca volt, mert itt a XVIII. század folyamán sok német mesterember épített magának házat. A Püspök tér és Rákóczi tér táján álló nagykaszárnya és kiskaszárnya ihlette a Nagykaszárnya (ma Tábor) és Kiskaszárnya (ma a Lenin körút egy része), továbbá s régi törökverő generálisokról elnevezett Eugên (ma Püspök) és Laudon (ma Mikszáth Kálmán) utcaneveket. A mai Jósika utcának az árvíz előtt Kocsonnyás utca volt a neve. Az elnevezés onnan származik, hogy a múlt század első felében itt volt egy Kovács nevű embernek a Zöldág kocsmája, ahol mindig igen jóízű kocsonyát lehetett kapni. A Kovács családnak ez az ága innen kapta aztán a Kocsonnyás Kovács melléknevet is. Ennek sarjadéka Kovács István, régi érdemes építőmesterünk is, aki többek között a lebontott vár faragott köveit az utókor számára megmentette. A Kocsonnyás utca északi folytatásának Törökfej utca volt az eredeti neve,, egy kőből faragott, turbános török fej után, amely eredetileg nyilván kocsmacégér volt és később az említett Kovács Istvánnak a múlt század hatvanas éveiben épült házára (ma Kossuth Lajos sugárút 27, az utca északi torkolatában) került. Az utca jellegzetes szép nevét az árvíz után Török utcára szürkítették. Ebben az utcában született (1870. márc. 3.) és nevelkedett (a 6. számú házban) Maróczy Géza világhírű sakkmesterünk, egyébként egy ezermester rókusi lakatos fia. Ö fúrta a Mars téren az első szegedi artézi kutat. A Palánk északi részének jellegzetes utcanevei a Városistálló (ma Szilágyi) utca. Itt volt a város fogatainak istállója, továbbá a bitang, azaz gazdátlan jószágnak őrzőhelye. A mai Madách utcának mély fekvése miatt Vőgy utca volt a neve. Az Arany János utca árvíz előtti neve Tükör utca volt, egy régebben itt lakó Spiegel nevű pékmester után. A Takaréktár utcát Élésház utca néven ismerték, mert itt, nagyjából a mai fürdőépület helyén állott a katonai élelmiszerraktár, amelyet a nép Prófontház néven is emlegetett. A mai Szent Mihály utcának Szent Mihály köz, a Kazinczy utcának pedig a vár közelsége miatt Sánc utca volt az árvíz előtti neve. A Palánk régi terei, piacai közül már szóba került a Halpiac, vagy Makaipiac (Roosewelt tér), középkori nevén Latrán. A mai Dugonics tér régi neve Búzapiac, a Széchenyi téré Nagypiac. Ennek északkeleti, Horváth Mihály és Vörösmarty utca közötti, akkor még beépítetlen részén állott a Szénapiac. A mai MÁV Igazgatóság palotája helyén a már említett Ferencpiac terült el. A régi Palánk közlekedésének meggyorsítására szolgáltak a fiákerok. Először 1846-ban egy Burger nevezetű bognár állított ki a városház elé két ódivatú, bőr rugók között himbálódzó fiákért, de senki se mert beleülni, mert szegyeit volna a 158
