A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

Abb. 8. kép. Hajóépítés (1908) Schiffbau (1908) A szegedi és tápéi tutajosok az első világháború előtt eresztettek tutajt a Dunán Romániába, Bulgáriába is. Ezen az úton az Al-Duna volt veszedelmes folyószakasz. „Hét hétig möntünk — mondja Zakar András, a legidősebb tápéi tutajos. — A Kazán högyekné eccő szétvert bennünket a hullám. Orsován szödtük össze a tutajt." Ilyenkor a rutének által Szegedig hozott tutajt teljesen itteni tutajosok vitték tovább, mert azok Szegednél tovább nem mentek. Innen vonaton utaztak vissza a Felső-Tisza vidékére. A tiszai tutajozás az első világháború után lényegesen csökkent. Az 1920—30-as években is folyt tutajeresztés a szegedi fűrésztelepek — főleg a gyorsan gazdagodó Lippai Imre számára —, sőt 1945 után is erö

gettek még tutajt hozzáértő idős tutajosok és hajósok, de ez méreteiben, jelentőségében nyomába sem léphetett a hajdani faúsztatásnak, aminek Szeged faipara létét és fölvirágzását köszönhette. Hajóépítő (super) mesterség Ha a szegedi hajóépítés történetét vizsgáljuk, az erre vonatkozó szakirodalomban egymásnak ellentmondó állításokat találunk. Kovács János, aki a múlt század végén „Szegedi emlékek" с könyvében a hajózásnak és hajóépítésnek külön fejezetet szentelt, azt tartja, hogy a só- és borszállítás már a XII—XIII. században kialakította Szegeden a hajóépítést. Ezzel szemben Takáts Sándor, a török idők jeles tör127