A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Párducz Mihály: Hunkori szarmata temető Szeged-Öthalmon

HUNKORI SZARMATA TEMETŐ SZEGED-ÖTHALMON Az utolsó évtizedek régészeti kutató munkájának jelentékeny része esik a hunkor kérdéseinek vizsgálatára. Alföldi András,

1 Fettich Nándor,

2 Harmattá János

3 és László Gyula

4 munkásságára hivatkozunk elsősorban. Az ő kutatásaikat alapvetően egészítették ki a császárkor végének provinciális római és Pannonián kívüli ún. barbár népekre vonatkozó kutatások. Az előbbiek sorából elsősorban a sztálinvárosi római tábor hatalmas monográfiája

5 említhető, a Pannonián kívüli területek szempontjából pedig a szarmaták régészeti leleteit vizsgáló irodalom jöhet tekintetbe.

6 Az eddigi kutatások a jellegzetes, hunnak tekinthető leletanyag meghatározására igen nagy súlyt helyeztek, azonban meg kell vallani, hogy ez alig néhány tárgy (üstök, íj, stb.) esetében sikerült csupán megbízható módon; tájékozatlanok vagyunk a hunok temetkezési szokásait illetően is. A hun nomád birodalom szerkezetét felderíteni kívánó kutatások eredményei a régészeti tárgymeghatározásokon nyugszanak. Ez utóbbiak értékelésében jelentkező újabb álláspontok természetesen módosíthatják a hun birodalom szerkezetére vonatkozó eddigi szintéziseket. Az eddig, e kérdéscsoport területén elért eredmények alapjukban véve ma is helytállóak. A hunok tárgyi régészeti hagyatékának meghatározásánál elsősorban az ún. fejedelmi, illetve gazdagabb sírok nemesfém anyagát vettük tekintetbe. Megfelelő hiteles anyag hiányában a hun birodalom köznépének tárgyi emlékanyagát, települési viszonyait, temetkezési szokásait nem lehetett megközelíteni. Az erre vonatkozó kísérletek (elsősorban Alföldi Andrásnál), valóban csak felvethették az ide vonatkozó alapvető kérdéseket. 1949—1950 telén Csongrádon 118 sírós hunkori temetőt tártunk fel, s ennek anyaga végre lehetővé tette a hun köznép régészeti hagyatékának meghatározását.

7 Bennünket e pillanatban az eredményeknek az a része érdekel, amely megállapítja, hogy a hunkori köznép egyik igen jelentős rétegét a Duna— Tisza közére, az I—

III. századokban beköltözött szarmata törzsek alkotják. Ennek bizonyítására több kisebb leletegyüttesen kívül elsősorban annak a temetőnek és telepnek az anyaga alkalmas, amelyet 1879-ben a Szeged melletti öthalomból részben a 1 Alföld

je A -, JE

uflde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung. AH IX (Bp. 1932), (továbbiakban: Alföldi 1932). 2 Fettich, N., La trouvaille de tombe princière hunnique á Szeged-Nagyszéksós. АН XXXII (Bp. 1953), (továbbiakban: Fettich 1953). 3 Harmatta, J., The Golden Bow of the Huns. Acta Arch. Hung. 1 (Bp. 1951) 107—151. 4 László, Gy., The Significance of the Hun Golden Bow. Acta Arch. Hung. 1 (Bp. 1951) 91—106. 5 Intercisa I

—// (Dunapentele). Geschichte der Stadt in der Römerzeit. Acta Arch. Hung. XXXIII (Bp. 1954), XXXVI (Bp. 1957), (továbbiakban: Intercisa I és II). 6 Párducz, M., Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns I

—

III. AH XXV (Bp. 1941), XXVrrr(Bp. 1945), XXX (Bp. 1950), (továbbiakban: Szarmatakor I, II, III). 7 Párducz, M., Archäologische Beiträge zur Geschichte der Hunnenzeit in Ungarn. Acta Arch. Hung. 11. (1959) S. 309—398. (Továbbiakban: Párducz 1959.) 71