A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Párducz Mihály: Hunkori szarmata temető Szeged-Öthalmon

kubik munkák során, részben pedig az ugyanakkor végzett ásatáskor nyertek. Hallstatti, honfoglaláskori és középkori temetőn kívül szarmatakori telepet és temetőt is érintettek a földmunkák. Sajnos a száznál több sír közül csupán 42 tekinthető úgyahogy hitelesen feltártnak. A telep jelenségeiről pedig jóformán alig tudunk valamit. Az ásatást a Nemzeti Múzeum egyik tisztviselője, Varázséji Gusztáv végezte, s ugyancsak ő az ásatások befejezése után ismertette is az á$atás eredményeit.

8 Nem sokkal később azonos szövegű magyar és német nyelvű monográfiában foglalkozott az öthalmi leletekkel Lenhossék József.

9 Az anyag antropológiai része érdekelte természetesen elsősorban, azonban a több melléklettel ellátott sírokat is újra közölte. A temető sírjainak általa végrehajtott csoportosítása csak részben helyes, kelta és római sírok itt nem voltak. Sajnos a régészeti leletek- bemutatásakor ő is csupán a Varázséji-féle publikáció három tábláját ismétli meg, úgyhogy az itt előkerült fontos leletanyagnak csupán töredék részét mutatta be a hivatkozott három ismertetés. Ez alkalommal kíséreljük meg először a teljes szarmatakori anyag közzétételét. E tekintetben a Lenhossék-féle monográfiákra nem támaszkodhattunk, egyrészt nem közlik valamennyi sírt, másrészt ismertetéseik az egyes sírok leletegyüttesei szempontjából teljesen megbízhatatlanok. Megváltoztatta a sírszámozást is és emiatt a nála egyedül közölt temetőtérkép sem használható. Sajnos a sírszámozás Varázséji dolgozata és leltári napló között sem egyezik. Ez utóbbiban a sírokból kikerült tárgyakhoz egyenkint vannak utólag vörös ceruzával a sírszámok jegyzetként megadva. A két adat csak oly sírok esetében azonosítható, amikor egy sírban több jellegzetes tárgy is akad. Az alábbiakban Varázséji ismertetése alapján mutatjuk be a temető ma elérhető legteljesebb képét. A sírszámok az ismertetés sírszámai, zárójelben a leltári naplóban megadott legtöbbször eltérő számozást is adjuk. Minden tárgynak ugyancsak a zárójelben altételszámát is hozzuk; a pontos ellenőrzésnek ez az egyetlen lehetősége. Ami a temetkezési szokásokat illeti, a 27. sír kivételével valamennyi sír DK—ÉNy irányítású, fejjel DK-nek. A 27. sír Ny—

К irányú, fejjel Ny-nak. A 4. és 5. sírokban a holttestet annak idején ülve, a többiben pedig nyújtva, hanyattfektetve tették a sírba. 1. sír. (6). A csontváz 160 cm mélyen. Mellékletek: 1. Szürke, jól iszapolt, korongon készült edény a csontváz lábainál

10 (XVIII. t. 4; 10.). Peremrésze hiányzik. 2. A bal karon bronz karperecpár, végeik enyhén vastagodnak (XVIII. t. 4—5.). Metszetük inkább kerek, csak itt-ott látszik éles bordaszerű felület (166—167). 3. A csontváz oldalánál 10 cm hosszú vaskés, legnagyobb szélessége 2,6 cm (283). 2. sír. 160 cm mélyen fekvő csontváz, lábainál korongon készült cseréptálka volt. Nem azonosítható. 3. sír. A csontváz 130 cm mélyen, lábainál durván égetett agyagbögre, fekete színű. Nem azonosítható. 4. sír. 140 cm mélyen ülve eltemetett holttest. A koponya a mellre esve 80 cm mélyen már előkerült. Lábai ki voltak nyújtva, kezek az ölben. Egyetlen melléklete a mellen talált Diva Faustina kopott ezüst érme.

11 WNemz eti Múzeum leltárkönyvében 66/1879. 1—396. szám alatt vannak a Szeged-öthalomból előkerült tárgyak beleltározva. Varázséji Gusztáv ismertetése az Arch. Ért. Rf. 14 " (1880) 323—336. lapjain jelent meg, címe: A Szeged-öthalmi őstelep és temető. 9 Lenhossék J., A Szeged-öthalmi ásatásokról. (Bp. 1882) 1—141. — Die Ausgrabungen zu Szeged-öthalom in Ungarn. (Bp. 1884) 1—251. A német nyelvű kiadásban minden régészeti tárgy altételszámát is adja. 10 A következőkben az edények színét, technikáját, kidolgozását csak akkor említjük, ha az nem szürke, jól iszapolt és korongon készült. 11 Huszár, L., Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im mittleren Donaubecken. Acta Arch. Hung. 5 (1955) 95., CLXXXIX. lelőhely. 72