A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

1958. IV. 9-én a Tisza árterén, Szeged mellett, végzett becslés kisebb számot eredményezett. A kiöntés sekély vizében mintegy 800 méteres partvonalon megszámolva a Bombina bombinákat körülbelül 200 tipikus között 5 zöld változatot találtam. (A növénytelen tiszta vízben könnyű volt a szürke iszapháttérből kiváló élénkzöld alakokat észrevenni.) Tél kivételével minden évszakban gyűjtöttem. Nem évszakhoz kötött elszíneződésről van tehát szó. Terráriumi példányaim, amelyek színüket egy év óta állandóan tartják, ugyanezt bizonyítják. A zöld szín már egészen fiatal korban fellép: gyűjtöttem már olyan fiatalokat, amelyek még a 10 mm hosszúságot sem érték el, hasuk sem volt még piros, de hátuk már zöld színű ^volt. Bufo bufo bufo L. — Barna varangy Vásárosnamény mellett a nedves Bagi-erdőben egy példányt, a Tarpa melletti Téb-erdő nedves talaján két példányt gyűjtöttem. Hazánknak ez az általános elterjedtségű békafaja él tehát a Tisza árterén is, meg a távolabbi maradvány erdőkben is. Számuk bizonyára jóval nagyobb, mint amennyire a gyűjtött mennyiség alapján következtethetnénk. Nem kedvezett ugyanis a gyűjtésnek a nagy szárazság, mert állataink ilyenkor földrepedésekbe, fák gyökerei közé rejtőznek, ahonnan még szürkületkor sem szívesen bújnak elő. Bufo viridis viridis Laur. — Zöld varangy Hosszúsága: 600—700 mm. Vásárosnaményben a házak között — amint várható is volt — többször megfigyeltem és gyűjtöttem. V. 11-én, estefelé, a Bagi-erdő mellett, egy régi sekély holtág vizében több zöld varangy kirregett. Párosodtak. A zöld varangy párosodása is későbbre nyúlik tehát ezen a vidéken. (Szegeden ez évben ápr. 9-én észleltem párosodásukat a Tisza árterén. Dunántúlon márc.—ápr. folyamán ülik nászukat.) Hyla arborea arborea (L.) — Leveli béka Testhosszúság: 3,5—4,5 mm. A vizsgált területen mindenütt gyakorinak látszik. Számukra főleg a napközben többször, kórusban, megszólaló recsegő hangjuk után lehet következtetni. Az ártéren inkább a magas fűben és a sűrű fűzbokrokban találtam, mint a fákon. Rana arvalis wolterstorffi Fejérv. — Hosszúlábú mocsári béka Testhosszúság: 50—63 mm. (Különösen nagy példányokat találtam a Lónya-erdőben.) Érdekes, hogy a vizsgált 48 állat közül 4 példány hátsó lábának a leghosszabb ujja tövén megtalálható az a kis gumó, illetőleg annak a helyét jelző fehér folt, amelyet Méhely (1894) és Dely (1952) az erdei béka (Rana dalmatina) (Bonap.) egyik jellemző bélyegének tart. Mint az ország legtöbb hosszúlábú mocsári béka populatiójában itt is kétféle színezetű állatot találunk. Az egyiknek háta egyszínű szürkésbarna alapszínű, elszórt sötétbarna, vagy fekete foltokkal. A másik színalaknak a gerincvonalában 2—4 mm széles piszkosfehér, vagy sárgás hosszanti sáv, az ún. „arvalis" csík húzódik. (Koch var. striata néven különböztette 265