A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

az ujj hegye felé elkeskenyedők (2. sz. rajz). Ezek szerint a tiszaháti párzó hímek úszókaréjainak viszonyai nagyjából megegyeznek a Leydig és Schreiber által leírt állatokéval. E szerzők szerint az általuk vizsgált állatok úszókaréjai keskenyek, sőt az ujjak belső oldalán gyakran hiányoznak is. Abb. 2. sz. rajz. A vizsgált Triturus vulgarisok hátsó lábfeje (a), összehasonlítva Méhely L. rajzával (b). Állataink színezete azonos a más tájakon élőkével, azzal a különbséggel, hogy a Vásárosnaménynél gyűjtött (5—6 cm hosszúságú) fiatalok farkuk alsó oldalán piros szegélyt viselnek. A Triturus vulgaris a Tisza árterén kisebb számban, a távolabbi nedves erdőkben igen nagy számban él. Bembina bombina L. — Vöröshasú unka Testhosszúság (az orrcsúcstól a kloáka hátsó széléig): 33—44 mm, ami megfelel a hazai átlagnak. Bőrszemölcsei a fajra jellemzőek. A vizsgált állatok színezete némileg eltér a tipikustól: Sok példány feketés-, vagy barnásszürke alapszínű hátán, a vállak között, két szennyes-fehér foltot visel, amelyek a fiatalokon jobban látszanak. Méhely (1892), Leydiggel egyetértve a sárgahasú unka (Bombina v. variegata L.) jó bélyegének tartja e foltokat, mert, mint írja, „az igneusról állandóan hiányzanak". Legjobban látszanak e foltok a szabadból frissen gyűjtött példányokon. Alkoholban konzervált állatokon nem láthatók. A hát feketészöld, vagy olajzöld foltjai legtöbbször jól kivehetők. A szemek mögött elhelyezkedő fordított „V"-alakú folt sokszor hiányzik. A vállak körül mindkét oldalon csak 1—1 ívalakú foltot találunk. (Schreiber 2—2 ilyet tart tipikusnak.) Sokszor azonban ez is hiányzik, helyén kisebb foltok vannak. A has kékesfekete színű. Apró, fehér pettyekkel és narancsvörös, vagy sárga foltokkal. Vörös foltozásukat ritkábban láthatunk. A lágyéktáj két nagy színes foltja mindig el van hatá263