A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

rolva a combok közepét elfoglaló nagy foltoktól. Néha a lágyékfoltok övszerűen egybeolvadnak. Az első és hátsó lábak minden ujjának vége, a vizsgált állatok túlnyomó többségénél sárgás, vagy szennyesfehér. (Méhely a 4. és 5. ujj hegyét feketének találta.) A vöröshasú unka életmódjára vonatkozó ismereteinket egészíti ki az a megfigyelésem, mely szerint megriasztva ez a faj is, mint a sárgahasú unka, megtévesztő testtartást vesz fel: fejét hátrahajtja, első lábait meggörbített háta felett összeszorítja, ezáltal élénkszínű hasoldalának nagy része láthatóvá válik, illetőleg egész alakja megváltozik. Ebben a helyzetben mozdulatlanul marad néhány percig. Ezt a védekező testtartást Brehm (1905) csak a sárgahasú unkának tulajdonítja. A Bombina bombina a bejárt területen mindenütt közönséges. Vásárosnamény mellett a kubikgödrökben és talajmélyedésekben, a Bagi-erdő vízben álló füzeseiben a Rana esculenta mellett ez a béka él a legnagyobb számban. Talán még nagyobb létszámú populatioi vannak a Lónya-, Bockerek- és Téb-erdő mocsaraiban. A Bombina bombina L. zöld színű változata Az egész Tisza mentén és az Alföld déli részén sok helyről gyűjtöttem a sárgahasú unka szép zöld színű változatát. Herpetológiai irodalmunk, tudtommal, nem foglalkozott még e színváltozat részletesebb ismertetésével. A hátoldal élénk zöld színű, a fűzöld különböző árnyalataiban. Rajta feketészöld foltokat találunk, amelyek ugyanolyan alakúak és elhelyezkedésűek, mint a tipikus példányokon. A hát zöld színe tehát nem e foltok kiterjedése révén keletkezett, annál kevésbé, mert a hát sokkal világosabb zöld színű. (A hát bőrét mikroskop alatt vizsgálva egyébként kitűnik, hogy az alapszín zöld pigmentekből tevődik össze, amelyek között csak elszórtan van fekete, míg e foltokban a sötét festékszemcsék a főalkotók, köztük nagyon kevés zölddel.) Az oldalak piszkos rózsaszínűek. Ezt a színt a törzsalakon egyáltalán nem találjuk meg. A hasoldal olyan mint a tipikusnál, narancsvörös, vagy sárgásvörös foltokkal. A végtagok felső oldala is fűzöld, a törzsalak mustrázatával. Egészben véve az élénk zöld és narancsvörös színekben pompázó kis állat csinos, szokatlan, szinte exotikus benyomást kelt. Méhely nem tesz említést erről a zöld színváltozatról. A vöröshasú unka felső oldalának színezetéről mindössze ezt írja: „Hátoldala feketés, vagy zöldes szürke, jól kivehető symmetrikusan álló feketészöld, vagy olajzöld foltokkal." (A magyar fauna Bombinatorjai. Math. Termtud. Közlem. 24, 1892., p. 559.) Schreiber szerint: Die Oberseite ist gewöhnlich asch- oder olivgrau, manchmal mehr, oder weniger Grasgrüne geneigt". (Herpetologia europaea, 1912., p. 179.) A mi állatunknak viszont nem fűzöldbe hajló szürke, hanem élénk zöld színe van. Előfordulását az elmúlt két esztendő alatt nagy területen észleltem. Tarpától (Bereg m.) Szegedig a Tisza mentén a következő helyeken találtam: Gulács, Vásárosnamény, Szajol, Vezseny, Tiszaug, Algyő, Szeged. A törzsalakkal azonos biotópban él. Különösen az Alföld déli részén gyűjtöttem nagyobb számban. 1958. VIII. 24-én alkalmam volt a tipikushoz viszonyított számarányának becslésére: A Zsombói-erdő (Csongrád m.) szélén mintegy 10 m hosszú, elég mély lefolyástalan, vízgyűjtő árok van. A hetek óta tartó nagy szárazság miatt kiszáradt környék vízhez kötött békái idehúzódtak. Kifogtam az összes vöröshasú unkát: 152 tipikus példány mellett 25 színváltozatot találtam. 264