A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

ADATOK A FELSŐ-TISZA HERPETOFAÜNAJAHOZ A hazai állattani irodalmat tanulmányozva kitűnik, hogy hazánk faunisztikailag legkevésbé kutatott területe az Alföld. „Adatainkból az látszik - írja Szilády (1925) -, hogy Alföldünket kevésbé ismerjük mint a hegyvidéket, de kiderül az is, hogy a Nagy Alföldnek tiszántúli része a kevésbé ismert és a legtöbb állatcsoportra vonatkozóan éppen a Tiszántúl északi felét ismerjük leghiányosabban." A Tisza kétéltűiről és hüllőiről eddig még - tudomásom szerint - egy tanulmány sem jelent meg. Úgy gondolom, az állattani honismerettel szemben fennálló tartozást törlesztünk most, amikor az Alföldnek, de különösen a minden magyar szívéhez olyannyira hozzánőtt Tiszának az élővilágát rendszeresen kutatjuk. Nagy jelentőségű munka vár a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megalakult és működő Tiszakutató Bizottságra, amely célul tűzte ki a Tisza életének vizsgálatát. A munka szükségességét már az első évek eredménye is bizonyítja: több tudományszakban, így a herpetologiaban is, érdekes és új eredmények jelentkeztek. Az 1958 tavaszán lefolytatott III. Tiszakutató út célja - javaslatomra - a FelsőTisza magyarországi szakaszának tanulmányozása volt. Az itt szerzett herpetológiai tapasztalataimról számolok be a következőkben. 1958. május 9-től 20-ig vizsgáltam a Kisartól Lónyáig terjedő, mintegy 60 km hosszú Tisza szakaszt és közvetlen környékét (1. sz. vázlat). A gyűjtött anyag a szegedi Móra Ferenc Múzeum herpetológiai gyűjteményében van. Köszönetet mondok dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanárnak, aki mint a Tiszakutató Bizottság elnöke, lehetővé tette a kutatás megvalósítását, dr. Boros Istvánnak, az Országos Természettudományi Múzeum főigazgatójának és Dely Olivér Györgynek, e múzeum herpetológiai osztályvezetőjének, akik az összehasonlító anyag rendelkezésemre bocsátásával munkámat hathatósan támogatták. Természeti viszonyok A Kisartól Lónyáig húzódó terület (nagyjából az ún. Tiszahát) az ÉszakkeletiAlföld nyugati szélén, a Beregi-síkon fekszik. (Északkeleti-Alföldnek a síkság felől a Nyírség, a hegyvidék felől a Sátor-, Vihorlát-, Gyil-, Avas- és Bükk-hegységekkel határolt, mélyebb fekvésű síkot nevezzük.) Felszínét alluviális folyóhordalék alkotja, amely levantei diluviális rétegekre települt. Talaja nagyrészt kötött, agyagos talaj. A Beregi-sík több csapadékot kap, mint az Alföld egyéb tájai. 600-700 mm között mozog az évi csapadékmennyiség. Hűvösebb az éghajlata is: évi középhőmér259