A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: Móra Ferenc és a természettudomány

nem volt fejlettebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk!" Mint az író folytatja, a következő vasárnapon óriási tolongás volt a felírás körül. S ezzel házilag intéződött el az inkvizíció nélküli szegedi majompör. Mórától ez abban az időben is harcos kiállás volt. Nem hiszem, hogy jelent volna meg Magyarországon erre a perre szellemesebb válasz. Az idézett cikket Móra barátja, a darwinista (s 1919 után haladó gondolkodása miatt üldözött) tudós, Lambrecht Kálmán ásta ki a „hírlaptemetőből", s az „Ősember" с munkájában, az „örök majomper" fejezetében, annak gerincébe állítva, teljes egészében leközölte.

31 III. A muzeológus 1904 áprilisában Tömörkény István javaslatára mint szakdíjnok jelölt került Móra a szegedi Somogyi-könyvtárba és Városi Múzeumba. A könyvtári teendőkön kívül a természetrajzi gyűjtemény gondozásával bízták meg. Akkor még senki sem sejthette, hogy később, az ásatásai révén, „Homokország" földjéből előkerülő régészeti kincsek teszik európa-szerte híressé a múzeumot s későbbi igazgatóját. Az ódon fóliánsok, kitömött madarak és virágszínű kagylók között Móra úgy jellemzi múzeumi munkahelyét, mint ahol „öt percben hatfelé kellett szaladnom ... s ahol minden régiből újat csinálnak s minden újat múmiává leltároznak." Ebben az időben már jelentékeny természetrajzi gyűjteménye volt a kultúrpalotának, „ahol nem mérnek bort, csak a lelkek szomját oltogatják" - mint írónk nevezte. Még a millenniumi években került a múzeum tulajdonába a híres Praznovszky-Mihelyes-féle gyűjtemény (ásványok, rovarok, európai- és exotikus lepkék, csiga-kagyló gyűjtemény), amelyhez később a Brancsik-féle kollekció járult. Első múzeumi munkája az össze-vissza hányt csigagyűjtemény rendezése volt. A tarka-barka dobozok nagyrésze - bár azóta sokat rakosgatták ide-oda - ma is őrzi Móra gyöngybetűs, felragasztott címkéit. A nagyobb, kilónyi súlyú tengeri csigaházakra saját kezével írta rá latin nevüket s a leltári számot (Strombus costatus Gm., Harpa ventricosa Lam., Conus millepunctatus Lam., Pterocera chiragra, a Jókai által „írástudó cövek"-nek titulált Conus litteratus stb.). A fennmaradt névcédulák tanúsága szerint bizonyos, hogy Móra nemcsak leltározott, de maga is határozott meg csigaés kagyló fajokat, elvégre a könyvtár állományában puhatestűekre vonatkozólag bőséges szakirodalom is állott rendelkezésére. A természetrajzi gyűjtemény Tömörkény múzeumigazgatónak is szívügye volt. Tömörkény kéziratos jegyzeteiből kiderül, hogy alapos preparáló és konzerváló tanulmányokat végzett. Ő, majd halála után Móra, nyilván a múzeum lepkegyűjteménye számára rendelték és szerezték meg a Seitz-féle, ma már hazánkban ritkaságszámba menő, az egész világ lepkéire kiterjedő hatalmas monográfiát. Később a természetrajzi gyűjtemény kezelése az oda beosztott Czógler Kálmánra

32 hárult. Különösen az állattani résszel foglalkozott szívesen, míg a növényeket Lányi Béla (1879-1918; leánylíceumi igazgató, botanikus)

33 gondozta. Mindketten hűséges munkatársai voltak Mórának, elkísérték ásatásaira is. Lányinak a népies növénynevek 81 Lambrecht 1925 őszén kezdte írni könyvét, a tárca gyűjteményben először a „Sokféle" с kötetben jelent meg, 1927-ben. 32 Nekrológját 1. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956. 155. 1. 33 Nekrológját 1. Timár Lajos: Egy elfelejtett szegedi természetkutató. Délmagyarország, 1955. febr. 17 — továbbá jelen évkönyvben Csongor Gy. : „A szegedi múzeum herbáriuma" с cikkében. 16 Évkönyv 241