A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

telén gyönyörűségben úszik a lelkem a művészetek ily összehalmozott gazdagságán, amit igazában csak ily kifejlődött korban tud az ember méltatni. Egy 40 drb képet az olaszok visszavittek; az üres rámák fennlógnak ugyan s egy kis fénykép sem méltatja a kép tárgyát. Én leginkább Velasquez után vágyódtam s amit hozzáfűztem, teljesítette is minden igényemet. Ami őt kiemeli a többiek közül, az a hangulatok igazsága, a fényértékek öntudata. A többiek inkább hatásra törekedtek sőt olyan lángész is mint Rubens dekoratív. A Künstlersalon osztrák művészei érzésben nem oly erősek, mint a magyarok, de inteligenciában finomabbak. De egy nagy élményt meg kell említenem s az: Czerozin magán képtárában Jan ver Meer van Delft képe, mely meglepetés is volt mert nem tudtam róla. Ablaknál álló hollandi leányt fest egy piktor. A tárgy egyszerű, de az igazság, a tárgyilagosság soha és sehol oly nemesen, oly magasztosán meg nem jelenik. S ami Wien-ben még leginkább meghatott az Napoleon, Beethowen, Haydn és Lenau halotti maszkja. Itt is az igazság megdöbbentő erejével. Hiába! a legcsúnyább igazság szebb nekem mint az igaztalan szépség! Lehet, hogy új kornak kell eljönnie, hogy ezt elfogadja, de nem éppen az igazság fogja-e kényszeríteni — sőt a csúnya igazság, hogy eljöjjön. Isten vele! Az egész családnak kérem adja át szíves üdvözletemet, különösen k. Mamájának, kinek lényéből annyi poézis kísér utamon. Szeretettel öleli: Károlyi Lajos"

3

" Pénzének fogytával a hollandiai útról fájdalmasan lemondva, 1922 nyarán hazajött, de nem Szegedre, hanem Székesfehérvárra, ahol Prohászka Ottokár püspök vendégeként, a főpap arcképét festette meg.

31 Ezenkívül Prohászka László gazdag gyáros portréját készítette el. Újabb képeivel pedig még ugyanebben az évben (1922) Budapesten a KÉVE kiállításán szerepel. Az arcképek révén némi anyagiakhoz jutva újra külföldre, a neki kedves Olaszországba utazott. Firenze, Róma, Velence és több más itáliai városban megfordult. Szorgalmasan dolgozott. De nem birta künn sokáig, hazavágyott a Tisza partjára. 1924 nyarán ért Szegedre és a Kass-szálló halljában szinte azonnal kiállította külföldön készült alkotásait. A helyi lapok mint Olaszország kék ege alatt „megszínesedett" szegedi festőt ünnepelték.

32 Barátja Juhász Gyula ezúttal a neki ajánlt szép verssel hódolt művészete előtt: 30 A közölt levél a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet Kilényi-gyűjteményéből való. 31 Ezzel kapcsolatos Juhász Gyulához írt levele, mely a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet Kilényi-gyűjteményéből való, így szól: „Kedves Juhász! Székesfehérvár, 1922. jún. 23. Fájdalom nem mehettem ismét ki Hollandiába. Pénzünk annyira értéktelen, hogy nagyon sok kellene. Most Prohászka Ottokár püspök úr vendége vagyok s arcképét festem. Azt hiszem nem sokára viszontláthatom. Addig is üdvözlöm önt és kedves Mamáját meleg szeretettel, híve: Károlyi Lajos" 32 Lengyel Vilma: Károlyi Lajos képkiállítása. Szeged, 1924. jún. 8. 160