A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

Ezekből láthatod, mennyire igaza van Verszősi úrnak, a ki nem tudom, miótalett nekem sekretáriusom, s hol szerezte azt a biztos értesítést, a mivel Te leveledben meglepsz. Éppen ő, a ki legjobban tudja, hogy én nem tízesztendővel előbb szoktam az alkalmi dolgoknak neki ülni, hiszen a március 15. beszédem kéziratát 14.-én hozta el tőlem a szedőgyerek negyedóránkint! Különben Verszősi úr nem sokat változtat a dolgon, hanem azért mégis boszszant az ilyen szamár beszéd, a miből valaki azt következtethetné, hogy én nagy kevélységemben részt követelek a félegyházi ünnepből. Pedig Isten látja lelkem, torkig vagyok már az ilyen kétes értékű babérokkal, és legkevésbbé sem bánnám, ha már nem jutna belőlük többet. Kérlek is azért, hogy ha nincs rám föltétlen szükségtek, — hiszen vagytok ott elegen — hagyjatok is ki a játékból, igen megörvendeztettek vele, annál is inkább, mert október 1-én megint itt Szegeden lesz részem valami jubiláris nagyobb ünnepségben. Ha azonban kötitek magatokat hozzám, rendelkezéstekre állok s csak arra kérlek, időnap előtt tudósítsatok a programmról s arról, hogy milyen szerepet szántatok nekem benne. Egyébként Isten veled, kedves Laczim! azt hiszem, tudod már, hogy ötödfél esztendős jegyeskedés után végre megházasodtam, s azóta én vagyok a világ legmegelégedettebb embere, — már a mennyire az ilyen magunkfajta emberek boldogok és elégedettek lehetnek. A miről ha személyesen győződnél meg, ha esetleg, levetődnél Szegedre, igaz szeretettel köszöntene házánál ölelő Ferkód Kedves Laczim! Szeged, 1902. szept. 14. Tegnap esti sürgönyödet igen nagy meglepetéssel én nem kisebb kedvetlenséggel olvastam. Az én informáczióm tudniillik eddig az volt, hogy a félegyházi Kossuth-ünnep szeptember 28.-án lesz, a mikorra én is bátran ígérkezhettem, túl lévén már akkor itt való dolgaimon. Az új határozat azonban keresztül húzta minden terveimet (sic!). Ma vasárnap van — s nekem szerdáig rendes napi elfoglaltságomon kívül a következőket kell megcselekednem: egy ünnepi vezércikket, három hasábost, meg az ötven éves jubileumát ülő Szegedi Tanítóság részére valami ódát, vagy mi fenét. Mindezek azonban két éjszakai virrasztás árán megkészülnének, s akkor még egy éjszaka maradna a beszédre, már olyanra, a milyenre — hanem hátra van a szegedi szept. 19.-e, a mi szoborleleplezéssel és valami hatvan egylet éjfélig tartó ünnepével van összekötve. Nekem akkor annyi dolgom lesz, hogy meghalni se érek rá, a mire pedig ez a Szegeden már másfél hónap óta tomboló Kossuth-bál miatt nagy hajlandóságot érzek, én lévén a Napló Kossuth-rovatának a vezetője. Száz szónak is egy a vége: végtelen sajnálnám, ha nem lehetnék segítségedre abban a nehéz sorban a nrvel minálunk mindig jár egy bállal össze nem kötöttünnep nyélbeütése — de 19.-én nem mehetek. De talán nálam nélkül is megállhat a programm, a mi ha nem úgy volna és más expedienst nem találnátok, halásszátok el az ünnepet legalább 21,-ére, ha már a régi nap nem marad meg, a mi azért is tanácsos volna, hogy vasárnap mégis nagyobb lesz az a publikum, a melyet főkép szeretnénk látni hazafias ünnepélyeken: a köznép. Azért meg ne haragudj, La. czikám, hogy nem távirattal értesítettelek, de bajos is lett volna ezeket kurtán és világosan elmondani, mert a felől is tartományos voltam, ott talál-e az egyetemen vasárnap a sürgöny. Azonnal való értesítésedet várva igaz szeretettel ölel: Ferkó 9