A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

Kedves Laczim! Szeged, 903. jan. 29. Megnyugtatásod céljából elülj áréban sietek kijelenteni, hogy úgy a második, mint az első leveledet megkaptam. A sorrend pedig nemcsak itt a papíron, hanem a valóságban is fordított volt, a mennyiben csak a második leveled nyomán kérdezősködtem az első után, melyet előbb azért nem adtak ide, mert csak most vagyok lábbadozoban egy hónapi nyavalygásból. Ebből értheted meg azt is, miért csak most kapod meg az Aranyszőrű bárányt, a melyet — ha elvi ellensége nem volnék minden nyomtatásos dedikációnak — kötelességből és szeretetből neked dedikáltam volna. így érd be azzal a két sorral, a mit még Karácsony napján beleírtam a neked szánt példányba s a minek az ilyen későn való elküldéséért mentsen ki nyűglődésem és szereteted. Ez magyarázza aztán meg azt is, a mi bizonyosan feltűnt már neked is: hogy a fővárosi sajtó tudomást se vett a könyvemről. Természetes, mert még idáig nem küldtem sehova, s valószínűleg nem is fogok küldeni. Tudja az Isten, nagyon nehéz az én tollam ahhoz, hogy szíves ismertetést kérő folyamodványokat írjak vele, — amúgy meg hiába küld könyvet az ember, ha külön meg nem instancziázza a nagyrabecsült redakcziókat. Tudom magunkról, hozzánk is tíz könyvet hoz addig a posta, míg egyről írunk öt sort. A mi különben magát a Bárányt illeti — a másik ifjúkori merénylet

9 csak vastagság és aktualitás szempontjából van a farkához kötve — magad hozhatsz róla ítéletet, ha elolvasod. Ha van benne valami új és eredeti, az a tagadhatatlan magyarság és az egész dolog eleven könnyedsége. Sajnos, hogy a mi zsidóirodalmunkban a magyarság már újság, hanem Te ép oly jól tudod, mint én, hogy ez így van, s bizonyosan ez csalta ki egy jócskán magyar íróból ezt a megjegyzést, hogy az utolsó 30—40 év alatt nem írtak ilyen verset. Ezt ugyan őszinte lélekkel nem írhatnám alá, hanem azért meg vagyok magammal elégedve. Mással nem is lehetek, mert anyagi sikerről szó sincs, nem is lehet. Könyvem a Szegedi Napló karácsonyi melléklete volt, nobile officium volt ingyen adnom, — jócskán azért, mert úgy se tudtam vele mit csinálni. Űjság nem igen vette volna meg a hosszúsága miatt, kiadót fogni pedig én nem is próbálok, még majd ők nem kínálkoznak valamikor. Mindössze 60 példányt kaptam honoráriumul, abból 50-et Orbán Pista vesztegetett el Félegyházán forintjával, forinthúszával, 10 meg még a nyakamon van. Hanem a könyv genezisének eme intim részletei alighanem untatnak Téged, a kitől még azt se kérdeztem meg, hogy éled világodat? Nem igen tudok most fönt való életetekről, mindössze néhányszor láttam a lapokban az elnökleted alatt álló egyesület áldásos működésének nyomát. Mikor látogatsz már meg egyszer Szegeden, megnézni az én csendes tűzhelyemet, a hol a magunkformájú keserű emberek minden lelki gyötrődését elcsigatja (sic!) a házi boldogság? Mert, Istennek hála, most igazán annyira boldog vagyok, amennyire az ilyen kétlelkű emberek boldogok lehetnek, a kik, ha maguknak nincs nyögni valójuk, mindig keresnek — olyan nagyon keresni se köll — olyan általános nyomorúságot, a min elrágódhatnak. Isten áldjon meg, •Laczikám! Ha ráérsz, keresd föl olykor legalább leveleddel igazszívű barátod: Ferkót 0 A Betlehemi csillag с műve. 10