A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Csongor Győző: Természetvédelmi feladataink Szeged környékén I. Zsombói erdő

Az erdő kutatásának történetéből A zsombói erdő Szegedtől 15 km-re, északnyugatra, a kiskunmajsai országút baloldalán fekszik. Hossza 735 m, szélessége átlagosan 300 m, területe mintegy 30 holdnyi. Valamikor Kiskundorozsmához tartozott, jelenleg Zsombó község birtoka. Az akác, fenyő és »rözgő« nyárfával beültetett erdőt az 1805-ös esztendő után létesíthették, a Vedres István édesapja, Vedres György által ültetett (1793) első szegedi homoki nyárfaerdő fiatal hajtásaiból. Vele egyidőben keletkeztek Szabadka, Félegyháza, Csongrád, Deszk és Écska ültetett erdői is. Régibb térképlapokon az erdő szélén elterülő »foró« vagy »forró« zsombói csárda s így az erdő neve is a mai Forráskút, illetve a zsombékos nevével párhuzamosítható. A csárda említésével már 1742-ben találkozunk. Hogy nagyobb kiterjedésű erdő akkor még nem volt, bizonyítják az egykorú feljegyzések, melyek szerint a tanács évi 35 rajnai forintért adta bérbe a csárdát a mellette lévő rét és legelő használatával együtt Szabó István »bötsületes embernek«, aki egyúttal serfőző is volt. Ennék ellenére valamiféle tölgyesnek (esetleg gyöngyvirágos-tölgyesnek) kellett itt lenni, amit a most is meglévő erdei növények tanúsítanak. A csárda a község jegyzőkönyvei szerint valamikor zajos napokat élt át, amikor Majsa és Szeged között az utasok kocsijaikkal ide betértek. A csárda pincéje állítólag még a török időkből származik. Réti mészkőből (az itteni nép »darázskő«-nek nevezi ezt a mésztufa féleséget) készült boltozatai ma is láthatók. Kedvenc helye volt Rózsa Sándornak és betyárjainak. Az erdőben lévő százados mocsártölgyet, melyhez a néphagyomány szerint a vezér lovát kötötte, két évvel ezelőtt »fakitermelés« .ürügyén kivágták. (A kivágott s egészségesnek látszó törzsdarabok e sorok írása közben még ott hevernek az erdőben elszállítatlanul!) 1851-ből már erdőcsőszökről olvasunk feljegyzéseket, akiknek csak bot volt a fegyverük az erdőben garázdálkodókkal szemben s akik Rózsa Sándorral s embereivel igyekeztek a jóbarátságot fenntartani; törvénybe ütköző dolgaik felett szemet hunytak s nem egyszer elősegítették a szorongatott betyárok menekülését is. Az erdő történetére vonatkozólag egyebekben nem sok adat áll rendelkezésre. Nem tartozott Szeged erdőterületéhez s így kerülhette el Kiss Ferenc, egyik legnagyobb magyar erdészünk figyelmét is, aki a környéki erdők legjobb ismerője volt. Érthetetlen viszont, miért nem szerepel ez az erdő Dorozsma közbirtokossága erdejének átnézeti térképén. (Készült az állandó kataszteri felmérés alapján 1897-ben. Mérték: 1" = 400°, rajzolta Kiss Ferenc m. kir. főerdész. Eredetije a szentesi levéltárban). Ugyanakkor a térképen olyan erdők szerepelnek, mint »Komáromi«, »Ipar«-, »Forráskúti«-, »Hármashatári«-, »Lajkó«-, »Farkas«-, »Üllési«-, »Dudás«- és »Karahomoki-erdő«, melyeknek ma már csak helyét, vagy maradványát találhatjuk meg az egykori dorozsmai határban. Ami a flórakutatást illeti, Lányi Béla alapvető flóratanulmányában sem találunk utalást az erdőre. Enumerácójában több helyen csak ennyit említ: Dorozsma ! ! illetve HD (Degen herbáriuma, Szabó Imre gyűjtése. Egyébként Lányi »Dorosma« alatt a kiskundorozsmai Nagyszák-et érthette). Pedig a kutatók előtt nem lehetett ismeretlen ez az erdő, valamint a hozzátartozó lápterület, Első alkalommal az 1930-as évek elején jártam Zsombón, amikor Győrffy István profeszszor és Kői Erzsébet magántanár felhívták figyelmemet az erdő növényzetének érdekességeire. Ebben az időben Gallé László végzett itt, elsősorban annak zuz-