A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Banner János: Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek?

A kishomoki ásatás keltakori temető részletét is feltárta. A Katona István halmában

61 és még néhány más helyen kiásott sírtól eltekintve ennek a kornak területünkön történő kutatásával még adósok maradtunk. Ezzel le is zárhatjuk az őskori kutatásokról mondanivalónkat. Ennek a kornak a kutatásából munkatársaim éppen úgy kivették a maguk részét, mint jómagam, de a történeti idők emlékeinek kutatása nagyobb súllyal rájuk nehezedett. Lássuk ezekből is a legfontosabbakat. Azokat, amelyek az egész Alföld kutatásában valóban komoly nyomokat hagytak . Leplezetlenül meg kell mondanunk, hogy az i. u.-i korok, immár kétségtelenül megnevezhető, az írott forrásokban is nyomot hagyó népek emlékeinek kutatása sem oszlik meg arányosan e népek közt. A szarmaták kutatása mellett aránytalanul kevés számmal vannak azok az ásatások, melyek a húnkorszak és az avarok emlékeit kutatták. A szlávok és magyarok emlékei se mutatják az egész terület népsűrűség szerinti vizsgálatát, de e két utóbbi még így is jelentős, mert ezekre támaszkodva olyan elmélet születhetett meg, amely a szlávok és magyarok e korbeli kapcsolatának megértését teszi lehetővé. Nehéz volna Alföldszerte s így a város területén is olyan lelőhelyet találni, ahol a szarmatakor jellegzetes szürke cserepei kisebb-nagyobb mennyiségben elő ne fordulnának. Ennél csak az volt nehezebb, hogy olyan régészt is találjunk, aki ennek a szürke, unalomig egyhangúságnak tanulmányozására, a napsütötte sziken heteket s végeredményben hónapokat tudjon eltölteni, anélkül, hogy ezt az egyhangúságot néhány síron, nehezen felismerhető épületmaradványon kívül, látszólag a legkisebb dolog is változatosabbá tette volna. És amikor végre egy — a gimnáziumi gyűjtemény szép calcedon gyöngyei révén ismert — lelőhelyen a temető sírjai valóban előkerültek, hivatali kötelessége miatt ott kellessen hagyni, hogy az Erdélyi Történeti Intézet meghívására Erdélyben ásasson. Ennek ellenére a feldolgozás során éppen ez a temető adta az első megbízható adatokat a szarmata társadalom egyes kérdéseinek megoldásához.

62 Nekünk sikerült megtalálni munkatársaink közt és neki volt türelme 1932-től kezdve kitartani a mindegyre szaporodó anyaggal és a belőlük levonható történeti és technikai következtetésekkel, amely utóbbiak kőzettani és égetéstechnikai vizsgálatokkal

63 először mutatták ki, hogy bár a szarmatáknak voltak kereskedelmi kapcsolatai a pannóniai római-lakossággal, az addig importáltnak tartott finom kidolgozású edények helyben ásott agyagból helyben készültek, átvéve a visszamaradt kelta lakosságtól a korong használatát. Ez a kitartás és az egész ország hasonlókorú leletanyagának összegyűjtése és feldolgozása 1943—1950 között három kötetes monográfiát eredményezett,

64 amely teljes gyűjteménye a magyarországi szarmata hagyatéknak és amely forrásmunka marad még akkor is, ha a kritika nem minden megállapításával ért egyet. Ennek a munkának az alapvetése is az itteni kitartó munka eredményeként született meg. 61 Dolg. 1936. 159—174. Párducz M. 62 AÉ. 1946—48. 283—290., 1952. 39—47. Párducz M. 63 Dolg. 1935. 226—228., 228—229. Lengyel E., Krupinszky L. 64 Párducz M., A szarmatakor emlékei Magyarországon, I—

III. AH. XXV., XXVIII., XXX. E korra vonatkozó részlet közleményeit 1. Banner—Jakabffy i. m. 385—386. 144