A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Csongor Győző: Szeged és a környező területek vízi Hemiptera fajainak ökológiája és elterjedése

6. e. Előhát megrövidült, а 6 sárgásbarna csík nem szabályos lefutású. Sárgásbarna. 7—8 mm. Egész területünkön, mint előzőek. Elég gyakori. Közönséges búvárpoloska. Sigara striata L. 6. f. Előhát oldalszöge hegyes, 8—9 sárgásbarna harántcsíkkal. Barna. 7—9 mm. Mint előző fajok, egész területünkön elég gyakori. Csíkos búvárpoloska. Sigara falleni Fieb. 6, g. Előhát oldalszöge tompa, 7—9 részben villás elágazású, sárgásbarna harántcsíkkal. 8—9 mm. Ritka. Környékünkön inkább szikes vizekben. Tompahátú búvárpoloska. Sigara distincta Fieb. 6. h. Előhát oldalszöge szélesen lekerekített, kétszer oly hosszú, mint a fej. A harántcsíkok csaknem szabályosak s villásak. 5—6 mm. Ritka. Környékünkön eddig csak a Palicsi-tóból ismert. Nyílt vízben. Feketesávos búvárpoloska. Sigara nigrolineata Fieb. 6. i. Előhát oldalszöge tompa, a harántcsíkok szabálytalanok. A harmadik lábfej tőízének végén, élesen körülhatárolt feketésbarna folttal. 7—7,5 mm. Szikes, nádas tócsákban. Környékünkön nem gyakori. Tarkalábú búvárpoloska. Sigara (Callicorixa) concinna Fieb. 6. j. Előhát ± háromszögletű, harántcsíkok nélkül, hálószerű, finom, barna rajzolattal. 7 mm. Állóvizek, holtágak hínárja közt, területünkön gyakori. Márványoshátú búvárpoloska. Cymatia rogenhoferi Fieb. 6. k. Előhát összenyomott, jóval keskenyebb a fejnél. A fedőn két világos, hoszszanti csík látható. 3—4 mm. Mint az előző, szikes mocsarakban is. Területünkön elég gyakori. Simahátú búvárpoloska. Cymatia coleoptrata Fabr. 6. I. Előhát tetemesen rövidebb a fejnél. A fej hátsó szegélye nem, vagy gyengén kipúposodó. Csáp 3 ízű, szürkés. 2,2—2,7 mm. Állóvizekben, csatornákban, főleg szikes pocsolyákban, elég gyakori. Törpe búvárpoloska. Micronecta scholtzi Fieb. 6. m. Előhát valamivel hosszabb a fejnél A fej hátsó szegélye határozottan kipúposodik. 1,7—2 mm. Környékünkről nincs biztosan kimutatva. Parányi búvárpoloska. Micronecta minutissima L. G) Testük ± hengeres. A lábfej 2 ízű. Űszás közben a hasi oldal van felül. Szipókájuk szabad. Hátuk * foltos. Szárnyfedő hártyával. Hanyattúszó poloskák családja — Notonectidue 7. a. Előhát elülső szeglete tompa, hátsó széle középen kiöblösödik. A pajzs oldalsó széle hosszabb, mint a pásztavarrat. Lábak sárgásbarnák. 14—16 mm. Állóvizekben, holtágakban, szikes mocsarakban igen gyakori. Hátonúszó poloska. Notonecta glauca L. 7. b. Előhát elülső szöglete hegyes, a hátsó széle * egyenes. A pajzs oldalsó széle nem, vagy alig hosszabb, mint a pásztavarrat. Lábak halyánysárgák, részben zöldesek. 13,5—14,5 mm. Mint az előző, mindenütt közönséges. Márványos hátonúszó poloska. Notonecta marmorea F. 7. с A szárnyfedőn hártya nincs. A test kétszer oly hosszú, mint széles. Lábfej 3 ízű. 2,5—3 mm. (Egyes szerzők külön családnak veszik a törpe vizipoloskákat — Pleidae néven.) Állóvizek, holtágak, csatornák, szikes mocsarak hínárja közt mindenütt tömegesen. Törpe vizipoloska. Plea leachi McGreg & Kirk. H) Testük lapos. A fej szélesebb, mint hosszú. A szipóka rövid, kúpszerű. 124