A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Csongor Győző: Szeged és a környező területek vízi Hemiptera fajainak ökológiája és elterjedése

Csík poloskák családja — Naucoridae 8. a. Fej, előhát, s a lábak világosbarnák. Pajzs háromszögletű. Combok erősen kiszélesedtek. 12—15 mm. Állóvizek, holtágak, csatornák, mocsarakban mindenütt közönséges. Tisza folyóban 3—4 m-es mélységben is. Csíkpoloska. Naucoris cimicoides L. (Szeged környékén: «-körömfeszítő bogár«.) III. Benthos — Fenékjáró poloskák A mélyebb vízhez, a fenékhez legmesszebbmenő módon alkalmazkodtak. Gyengébb úszóképességüknél fogva álló, s folyóvizek fenekén mászkálnak, bujkálnak. Egyesek ügyesen repülnek, napközben víz fölé nyúló növényi részeken is föllelhetők. Ragadozók (vízi rovarok, álcák, halivadékok, sőt tiszavirág-lárvák is). Gazdasági szempontból a haltenyésztésre károsak. I) Testük szélesen tojásdad, elől erősebben keskenyedő, mint hátul. Fejük olyan hosszú, mint széles. Árszerű, fejlett szipókájuk van. Potrohvégükön légzőcsövek nincsenek. Tipikusan fenéklakók. Fenéklakó poloskák családja — Aphelocheiridae 9. a. Test szürke, barna, vagy fekete, fej, szipóka s a lábak sárgásbarnák. 9— 10 mm. Környékünkön eddig csak a Tisza fenekéről, tutajok szálfái közül, halászvarsák hálóiról, korhadt fűzfaágakról ismert. Fenékjáró poloska. Aphelocheirus aestivalis F. (Szeged környékén: ^harcsaférög« néven is.) J) Testük pajzs-, vagy botszerű. Fejük jóval hosszabb, mint széles. Potrohvégükön két légzőcső nyúlik ki. Részben fenéklakók. Víziskorpiók családja — Nepidae 10. a. Teste megnyúlt, tojásalakú, a potroh hátoldala kiterjedten vörös. 18—22 mm. Állóvizek, holtágak, csatornák, szikes mocsarak fenekén, nádastörmelék között elég gyakori. Víziskorpió. Nepa rubra L. 10. b. Teste hosszúranyúlt, pálcaalakú, hengeres, szürkés, vagy sárgásbarna. Feje rövid, háromszögletű, szemei kiállanak. 30—40 mm (légzőcső nélkül). Jobbára nádasokban, morotvákban, ritkábban homokos semlyékekben. Botpoloska. Ranatra linearis L. A GYŰJTŐTERÜLETEK JELLEMZÉSE: I. Tisza folyó, árterület és holtágak: 1. Meder. 4—12 m-es mélységben, puszta, minden makrovegetáciőmentes biotop néhány mélyvízi faj (Aphelocheirus, néha Naucoris) számára. A folyó feneke (partközeiben) helyenként keményebb, iszapos agyag, helyenként pedig puha iszap (pl. »Mélysár« a hmvásárhelyi Tiszában). 2. Tutajszálfák közötti hordalék. A kikötött fenyőfa (újabban fekete nyárfa is) rönkök rései között sajátságos hínárvegetáció alakul ki. Leggyakoribb fajok, sorrendben: Salvinia natans, Lemna minor, Spirodela polyrrhiza, Ceratophyllum demersum, Mynophyllum spicatum és vérticillatum, különböző Potamogeton fajok. A szálfák oldalán hosszú Cladophora fonadék nő, gazdag epiphyton vegetációval. Ahol a rések közé iszap, vagy föld kerül, ott Polygono-Chenopodion társulás alakul ki (Bidens tripartita, Chlorocyperus glomeratus-szal). A poloskafauna tagjai a környező területekről kerülnek be. 3. Boszorkánysziget. A folyó jobbpartján a várostól délre eső árterület (ún. »Hattyas«, »Kerekkő«). Füzes ártér náddal szegélyezett kubikgödrökkel, helyenként 125