A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Banner János: Móra Ferenc levele Pósta Bélához

hoz intézett, aki nemcsak mint országos főfelügyelő, de mint magánember is nagyon érdeklődött a csókái ásatások iránt, márcsak azért is, mert úgy vélte, hogy a Torma Zsófia-féle tordosi gyűjtött anyag feldolgozásánál jelentős támpontokat kaphat ebből a rendszeres ásatásból származó tárgyi emlékcsoportbóL A levél, amely kevésbé foglalkozik az ősrégészeti leletekkel, de annál élesebben világít rá Mórának az egész környékre kiterjedő megfigyeléseire, a következő: »Szeged, 1912. XI. 15. Nagyságos Uram! Belebetegedtem a csókái ásatásokba: azért késett meg így a válasz Nagyságos Uram kedves soraira. Csak ma értem haza, ott hagyva még két-három napra való megásatlan darabot a Kremenyákon. Szegény szerb munkásaim rongyos, ruhátlan emberek, s nem állják már a fagyoskodást. — A ló gazdája megkerült

7

; nem mellette, hanem előtte feküdt, de 70 cm-rel lejjebb, hanyatdulve, úgy, hogy a törzse jóval magasabban feküdt a lábainál. A temesváriak turkáltak fölötte, de — ezúttal szerencsére — 1 méternél nem mentek mélyebbre. A lovas fején éppen olyan boglár volt, 3 darab, mint a ló szerszámszíján. Fülében kicsiny arany függők, balján 110 cm hosszú kard, mely a hóna alatt kezdődött; keskeny, egyélű, egyenes penge, ezüst karika-pántokkal a fátokon, de markolat és ellenző nélkül. Az övön egy nagy és két sima ezüst szíjvég. Jobb oldalán vastőr, fatokban fölöttük, de nem rajtuk az itt lerajzolt görbe csont párostól (1. kép). Ezekről ahol lelték, mindenütt azt olvasom, hogy talán kardhüvelyt díszítettek. Ezt a görbülésük is kizárja* és én a másik oldalon leltem őket. Egy-egy párt lent is leltem, az alsó lábszár, illetve a csizmák mentén. A halottól jobbra, vele egy mélységben női csontváz volt, orsógombbal, és bronz függőkkel; a ló mögött még egy, de fejetlen lócsontváz: szintén hasonfekve, kengyelekkel és mellette egy halomban összekeveredett embercsontok, összetartozandóságát a három csontváznak az bizonyítja, hogy valamennyi alatt egy arasznyi széles sárga agyagréteg van, amit az őskori hamura, melynek rétegei fölöttük is látszanak a gödör oldalfalain, ráterítettek. — Nem szokásom délibáboskodni, de ez esetben arra kell gondolnom, hogy itt csakugyan a vitéz, a felesége és a szolgája temetődtek el együtt. — Az aranylemezek fonadékdíszeinek Nagyságos Uram által említett analógáit megtaláltam azóta; a boglárok tekintetében is tévedtem; azon frissében referáltam róluk, ahogy kaptam őket, s a vékony rozsdaereket néztem díszítésnek, holott nincs rajtuk díszítés; nagyon hasonlítanak a mai diványgombokhoz, Hampelben velük egyezőt nem találok. — Talán érdekelni fogják Nagyságos Uramat a csontokra bevésett díszítések (1. kép); ha az aranyholmik kereskedés útján jutottak is a lovas birtokába, ezek a csontdíszek mindenesetre házilag készültek, s talán adnak valami stilisztikai támasztékot. A kengyelek, amennyiben megtisztíthatók a rozsdától, hajlott talpúak, s avaroknak látszanak, bár az előző évben olyanok is kerültek, amiket Hampel hun-germán típusnak mond. Ilyenformán a Kremenyákkal készen vagyok, de nem Csókával. Az egész falu egy nagy őstelep, s környékén, a Baraparton van vagy tíz olyan halom, mint a Kremenyák. A falu végén, a házak tövében a sárga agyagszakadékokban élesen rajzo7 A lovassírt, mint ebből látható, két részletben találták meg. Ez a sír a Kremenyák legszebb avar sírja. A temesváriak alatt Orosz Endre ásatásai értendők. Jellemző a tervszerűtlen munkára, hogy Móra rendszeres ásatásán kívül, Orosz Endre és Gubitza Kálmán is ásattak a területen. Ezekről az. ásatásokról azonban semmi feljegyzés nem maradt, de néhány szűkszavú publikáció tanúskodik róluk. Ezért nehéz teljes képet rajzolni a településről.(Lásd Orosz Endre: Újabb ősemberi telepek Délmagyarországon. A csókái Kremenyák őstelep. Történelmi és Régészeti Értesítő (TRÉ), Temesvár, 1897. 66—71. és u. ott: Jelentés a csókái Kremenyák nevű őstelepen 1908 nyarán végzett ásatásról. TRÉ. 1912. 27—38. 8 Következtetéseiben még nem jutott túl a negatívumon, de az ő ásatási megfigyeléseinek alapján oldotta meg Sebestyén Károly az avar íj kérdését. 12