Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében
EREDMÉNYEK Az eredményeket úgy próbáltam leírni, mint ahogy a temetést végzők a temetés folyamatát képzelték. Először is jól tudták azt, hogy kit, milyen típusú lótemetkezéssel akarnak eltemetni. Ezt követően azt kellett eldönteniük, hogy milyen nagy legyen a sír, és milyen tárgyak kerüljenek bele. Tehát már a szertartás elején a halotthoz igazították a „hozzá illő rítust”. Ezt a folyamatot próbáltam leírni, azzal a különbséggel, hogy a vizsgálat középpontjában most mégsem a halott áll, hanem a mellé eltemetett ló, mely a fentebbi rítus egyik legfontosabb eleme volt.------- A LÓ HELYE A KÉSŐI AVAR TÁRSADALOMBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ------1. EGYÉNEK, AVAGY KINEK MILYEN TÍPUSÚ LÓTEMETKEZÉS JÁRT? A legelső vizsgálat a ló temetési formáiról és sírtípusokról szól. Ezek meghatároznak régészeti elnevezéseket, úgy, mint „lósír” vagy „lovas sír”. Lovak: A ló jelenléte a sírban Háromféle lótemetkezést különítethetünk el:- teljes ló: általában inkább anatómiai rendben temetett lóról van szó, néha azonban szétszórt csontok is kerülhetnek a sírba.41- részleges ló: figyelembe kell vennünk azt is, hogy ez alatt a szakirodalomban általában koponya- és lábszárcsont-temetkezést értünk,42 de a ló más részei - vagy csak a koponya - is gyakran kerül elő.- jelképes lótemetkezés: legtöbb esetben a ló szimbóluma a lószerszám, ritkábban a sírgödör formája és berendezése is ló jelképes jelenlétére utalhatnak.43 41 BALOGH 2009. 9, 3. j. Balogh Csilla Bende Lívia cikkére hivatkozik, ahol orosházi temetkezésekről van szó (BENDE 2003. 319-321.). Szerinte a Székkutas, Kápolna-dűlői, valamint a két orosházi temetőben szétszórt teljes temetkezések találhatóak. Olvasatom szerint a Székkutas, Kápolna-dűlői temetőben csak három alkalommal került ló a sírba: két teljes temetkezés anatómiai rendben, a 129. fíilkesírban, a 375. „magányos” lósírban, valamint egy lófog a 134. fülkesírban. 42 KISS 1962. 156; BENDE 2003. 319. 43 MAKOLDI 2008. 115, V. csoport. A lófogat és a ló csigacsontját, térdkalácsát vagy sarokcsontját is szimbólumként-, illetve attribútumként kezelhetjük, mivel „húst alig, vagy egyáltalán nem tartalmaznak” (BALOGH 2009. 9, 1. j.). Kérdéses azonban ennek az alcsoportnak a megléte, egyrészt mert csontról van szó, és módszertanilag nehéz ezeket a „darabokat” a részleges temetkezéstől objektiven elkülöníteni, másrészt pedig azért, mert ezeket a sírokat nem lovassírnak nevezzük, és azért is, mert eddig ezeket a régészet sem ilyennek értékelte. 197
