Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez
REJTÉLYES KÖRÁRKOK. ADATOK AZ AVAR KORI TELEPULESSZERKEZETHEZ veremszerüre, függőleges fallal ásták, olyan szélesre, melyeket a lovas már nem tudott átugratni. Ezek jártak a legtöbb földmunkával, s oldaluk is hamar beomlott, könnyen faragható volt. A sekélyebb, osztott aljú árokrendszereket a kidobott földből emelt kis sáncokkal olyan szélesre és mélyre készítették, hogy lóval ne lehessen átugratni, a meredek belső bordákat pedig úgy alakították ki, hogy a ló ne tudjon rajtuk átmenni, mert egyszerűen elakadt a lába. Ennek az állat viselkedésének, mozgásának megfigyelésére alapuló egyszerű rendszernek az is előnye volt, hogy kialakítása a többi profiltól eltérően lényegesen kevesebb földmunkával járt, és az időjárás viszontagságait is jól bírta, a kisebb hibák kijavítása esetén pedig tartós védelmet biztosított. Nem véletlen, hogy Pannóniában a tagolt árokrendszer használatára akkortól van adatunk, amikor Hadrianus helytartósága idején megkezdik a provincia úthálózatának és a többi tartományban is megfigyelhető, a limes utat kísérő sánc- és árokrendszer kiépítését. A sok-sok kilométeren át megépülő földműnél a hatékonyság mellett nyilván a gazdaságosság, a megmozgatott föld mennyiségének ésszerű korlátok között tartása és az időtállóság is egyaránt szempont volt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az árkok hosszabb időn át nyitva álltak, s ez alatt oldaluk, belső bordáik az esőtől lekoptak, vagy az állatok letaposták. Ez is összefügghet a több esetben is megfigyelt lépcsős oldalfalakkal. Az eredeti talajszint egyenetlen kopása, az eltérő mélységű humuszolás miatt az eltérő mélységű árokrészek nem mindig azonos módon jelentkeznek. így a feltárás során az erősebb kopás, kicsit mélyebb humuszolás estén ott is könnyen csak 1-2 árok foltja rajzolódhat ki, ahol eredetileg 3 volt. Mindezeket figyelembe véve is úgy tűnik, hogy a szedresi telepet körülvevő tagolt árokrendszer belső felépítésében aszimmetrikus volt, mint ez a Q1—3. árkok metszete alapján jól látható (6. kép). A belső oldalon futó, két hasonló mélységű árkot szélesebb borda választotta el a középsőtől, mint a mélyebb, szélesebb külsőt. A nyesett altalaj szintjén a három árok 2,6 m széles sávot fedett le, ami 50 cm humuszréteggel kiegészítve a két oldalra kidobott földdel együtt valaha mintegy 5-6 m széles, 110-130 cm mély, ezen belül pedig 30-60 cm széles, 50-70 cm magas belső bordákkal tagolt árokrendszert alkotott. (Egy ilyen árokrendszer megépítésének minden méterénél nagyjából 1,5 nr földet kellett megmozgatni, ami töredéke a másutt megfigyelhető mély, V keresztmetszetű árkokból kitermelt mennyiségnek.) Ezt a szélességet már egyetlen ló sem tudta átugrani, a belső bordák miatt pedig egyetlen nagyállat sem tudott átjutni rajta, tehát tökéletesen alkalmas volt arra, hogy megakadályozza a lovaknak és a marháknak az általa körbezárt területről való el- vagy oda bitangolását. 85
