Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez
SZABÓ GÉZA A hasonló, tagolt szerkezetű árokrendszerek elterjedési területét áttekintve a biljei párhuzam a szedresi avar telep esetében időrendi okokból kiesik, hiszen a volgai bolgárok csak a 9. században érték el a Káma torkolatának vidékét, viszont kapcsolatot jelenthet az Árpád- koriakhoz. A lehetséges párhuzamok keresésénél - ha egyáltalán ezt az egyszerű megoldást nem az állattartók saját szükséglete alakította ki - Bóna István azon megjegyzése lehet irányadó, mely szerint a dunaújvárosihoz hasonlón a szedresi telepen is megfigyelt földbevájt kemencékkel együtt az ilyen árkok eredete nem keleten, hanem helyben, a Közép- és Al-Duna vidékén keresendő.40 Az utóbbi időben többen is a korábbinál sokkal erőteljesebb bizánci befolyást feltételeznek az avarok életének alakulásában.41 így az sem zárható ki, hogy a földbevájt kemencékhez hasonlóan az avarok a tagolt árokrendszerek ismeretét is ezen a vidéken, a volt római birodalom és kisugárzási területén ismerték meg. Akár úgy, hogy az egykori katonai szabvány polgári alkalmazásával találkoztak, akár úgy, hogy a számos helyen még álló római védműveknél maguk is kipróbálhatták a tagolt árokrendszer hatékonyságát. Az, hogy keleten a tagolt árokrendszer használata az antik világ kisugárzási zónájából induló volgai bolgároknál is megfigyelhető, inkább egy korábban széles körben ismert és használt harcászati eljárásnak praktikusan a mindennapi élet céljára való átvételének tekinthető. A telepet körbevevő, többszörösen összetett árokrendszer formája óhatatlanul felveti, hogy ezeknek lehetett-e bármi közük a frank forrásokból ismert avar ringekhez. A szedresi és az ahhoz hasonló tagolt árokrendszerek nemcsak az állatok szétszéledését akadályozták meg, de oda kívülről idegen lovas is csak nehezen, a kapun keresztül juthatott be - annak ellenére, hogy nem védelmi céllal készültek. Egyébként a dunaújvárosi, szedresi, szentesi lelőhelyekhez hasonló tagolt árkokkal körbekerített telepekre elsősorban a korai avar időszakból vannak adataink. így Nagy Károly katonái még találkozhattak ugyan hasonló körbekerített telepekkel, de leginkább csak azok nyomaival. Ezeknek azonban harcászati jelentősége legfeljebb csak annyi volt, hogy egyszerűbb volt megkerülni őket, mint az árkokkal bajlódni. Több fennakadást okozhattak a még számos helyen jó állapotban álló egykori római sáncok. A Bóna István által évtizedekkel korábban feltett kérdésre tehát röviden így válaszolhatunk:- Az avar és Árpád-kori telepeinken megfigyelt, tagolt szerkezetű külső kerítő árkok által közrezárt részek egy-egy nagyobb állatállománnyal rendelkező birtokos szilaj tartású nagyállatainak szállás-szerű tartására szolgáló zárt területei. 40 BÓNA 1973. 72. 41 BÁLINT 1995. 86
