Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez
SZABÓ GÉZA A középavar telep körülkerítésre használt hármas árokrendszerre hozott ázsiai hun és volgai bolgár árkok példájára Bóna I. is megjegyzi, hogy azok szélesebb és mélyebb árkok.16 Pedig az egyes népcsoportok eredetére tekintettel kézenfekvő lenne, ha a keleti sztyeppéi területeken széles körben találnánk jó párhuzamokat a Kárpát-medencében több korszakban használt tagolt árkoknak. Ismereteink szerint ennek ellenére csak szűk területen, s az avarok szempontjából mindenképpen kései időpontból, a volgai bolgárok területén, Biljamál figyeltek meg 10-11. századi hármas tagolású külső árokrendszert.1 Bóna István inkább a nyugati, 8-11. századi angolszász és 11-13. századi normann települések árkaiban véli megtalálni a dunaújvárosi telep szerkezetének értékeléséhez használható példákat. Ezek alapján feltételezte, hogy itt elsősorban a gazdasággal és a tulajdonformával összefüggő jelenségek állhatnak a háttérben.16 Az árkok alapján az egyéni tulajdonra következtetett, ahol a nagyobb körbekerített területen egy-egy nagycsalád állatállományának telelő karámja, takarmánya lehetett. Összességében arra a meglepő eredményre jutott, hogy a dunaújvárosi korai avarok családi, nagycsaládi tulajdonviszonyai fejlettebbek voltak, mint az Árpád-kori telepek egy részén megfigyelhető.14 A Bóna István által vizsgált időszak témánkat is érintő részleteibe engednek további bepillantást a nyugati és a bizánci források. Ethelbert (565-616) kenti és a nyugati szász Iné király (688-726) törvényei jól tükrözik azt a társadalmi, gazdasági környezetet, ahol az ásatási anyagban Bóna István az avar településszerkezethez lát párhuzamokat. Ezeknek az urakra, szabadokra, rabszolgákra vonatkozó rendelkezései nagyon hasonlítanak a mi Szent István-kori törvényeinkre. Azonban a rendelkezésekből egy alapvető dolog azonnal szembetűnik: az angolszász törvények egy kialakult feudális társadalom jól szabályozott tulajdonviszonyokkal rendelkező, alapvetően földművelő közösségére vonatkoznak, ahol a takarmányozott állatok tartása belterjes volt. Erre utal, hogy például az ökrök bérlésének díját elsődlegesen takarmányban határozzák meg.20 A földművest kötelezik birtokának védelmére, kerítés, árok hiányában az odatévedt állatot csak kihajthatta, káráért ő felelt. Sőt, ha közösen használt területük csak részben volt bekerítve, és ott esett zöldkár, még a többiek kárát is annak kellett megtérítenie, aki a kerítést elmulasztotta.21 E rendszer és gondolkodásmód máig megőrződött nyomai, a mindent körülzáró kerítések napjainkig az angolszász vidék képének egyik jellegzetes, meghatározó eleme. Egészen más, a földművelés mellett a külterjes állattartásra is messzemenően 16 BÓNA 1973. 64. A későbbi avar falut határoló hármas ároknak nem annyira védelmi szerepe lehetett, inkább a településre összeterelt állatállomány elbitangolását akadályozta. 17 SZMIRNOV 1981.210, 75/4. 18 BÓNA 1973.65. 19 BÓNA 1973.65. 20 INÉ 60. 21 INÉ 40, 42 80