Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Gábor Olivér: Szent István király és a pécsi ókeresztények
SZENT ISTVÁN KIRÁLY ÉS A PÉCSI ÓKERESZTÉNYEK jelenlétében viszont a 430-as évek és 1009 között mégis több száz év hiátus keletkezett Pécsett. A helyi ókeresztény hagyományok eltűnése mellett ez a nagy időbeli távolság a második oka annak, hogy Szent István teljesen új egyházszervezetet hozott itt létre. A harmadik ok, hogy a magyarság keresztény hitre való áttérése az egész országot érintő „program” volt. Előjátéka 962/963-ban a Taksony fejedelem által Rómából kért misszióspüspök tevékenysége lett volna, ami nem teljesült. 972 környékén, a quedlinburgi birodalmi gyűlésen történt követjárás előtt Prunwart misszióspüspök már megkeresztelte Gézát, megalapították a pannonhalmi apátságot és az esztergomi várban felépült a Szt. István mártírnak szentelt templom. Ezután az új, 11. századi egyházmegyék István király általi alapítása Gizella bajor papjainak segítségével három szakaszban történt. A püspökségek alapítását gyakran az országon belüli (téritőjhadjárat kellett, hogy megelőzze, mint például Erdélyben Gyula ellen. Ez történt a pécsi esetben is, amikor Szent István azokat a fekete magyarokat győzte le, akiket előzőleg Querfurti Brúnó nem tudott megtéríteni.36 37 Az ekkor alapított pécsi püspökség valóban egykori római területekre került, de a Duna K-i oldalán korábban nem létezett ókeresztény városi püspökség.'7 A megszakadt pannonjai kereszténységhez való visszatérés így csak az akkori Magyarország területének kisebb részét érintette volna, megbontva az egységes rendszer létrehozásának folyamatát. Az 1030-ig létrehozott 8 egyházmegye közül ugyanis csak három: a győri, a veszprémi és a pécsi érintette az egykori Pannónia területét (az esztergomi már a Duna fölött volt). Negyedik okként a késő antik és középkori egyházszervezet közti különbség is felhozható. Bár a közösségek élén az első századtól, ill. Páltól számítva a püspök áll (episcopális egyház), az ókeresztény időszak szervezete inkább a hívők együtt élő csoportjaihoz, városokhoz kötődött. Az első püspökségeket Pál apostol hozta létre. Az egyházszervezet idomult a római állam rendjéhez, mely alapvetően birodalmi szinten is városi szervezetek mintájára épült fel. A 341. évi serdicai zsinat 6. kánonja és a 360/370-es években zajlott laodikeiai zsinat 57. kánonja szerint a falvak és kisebb városok élére presbiter, a népesebb városok élére pedig püspök szükséges. A középkori egyház ezzel szemben már területi egységenként állt fel és működik ma is. Az egyház szerveződésének bővebb taglalása nem tartozik ide, ezért az egyházmegye beosztás létrejöttének magyarázatául csak két okot hozunk fel. Az egyik a pogány szokásokra mindig fogékonyabb vidék bevonása az egyház látókörébe, a másik a középkor földalapú feudális világához való igazodás. A cél, hogy területi egységenként felosztva az egyház mindenhol jelen legyen. Ilyen tekintetben Sopianae város 3-5. századi püspöksége messze nem fedte volna le a későbbi, középkori pécsi egyházmegye területét. 36 Kristó Gyula nyomán Koszta László a Dél-Dunántúlra lokalizálta Brúnó térítőtevékenységének színhelyét. KOSZTA 2009.20. 37 A népvándorlás kori germánok (gótok) közt Arius tanítványa, Wulfila térített a 4. században. A létrejött löleg keleti germán „keresztény szerveződés” azonban a Kárpát-medence történetében nem területhez, hanem inkább népekhez kötődött. 547
