Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KARPAT-MEDENCE 10-11. SZAZAD! CSEREPEDENY-LELOHELYEINEK... masztására más érvek (is) szükégesek! Számomra inkább az tűnik valószínűnek, hogy a gömbölyű aljú bogrács kezdetben mozaikszerüen terjedt, és így használata egy-egy mikrorégión belül is csak a lelőhelyek egy részére korlátozódott. Miközben - ismételjem meg a nagyobb nyomaték kedévéért - a Kárpát-medence déli részén a „bográcstalan” lelőhelyek száma kisebb, mint a medence központi harmadában, vagy az északnyugati, sőt különösen az északkeleti részeken, és ez egy déli irányból történt elterjedés gondolatát sugallja. Az elmondottak időrendi summázataként kimondható: ha a gömbölyű aljú bográcstípus bulgáriai eredeztetésének a gondolata igaznak fog bizonyulni, ez egyben azt is jelenti, hogy felfogásom némiképp közeledik Wolf Mária kritikájához,150 és már én magam sem számolok ezen edénytípussal a 10. század közepe vagy harmadik harmada előtt. Wolf Máriával ellentétben azonban úgy sejtem, hogy a gömbölyű aljú bográcsot legkésőbb a 10. század végén már használták a Kárpát-medencében. V. ÖSSZEFOGLALÁS Meg szokott fogalmazódni - különösen az ún. folyosói beszélgetések műfajában - az, hogy koraközépkori telepfeltárásból túl sok van, az anyag mennyisége áttekinthetetlen, így e leletanyagot lehetetlen értékelni, különösen akkor, ha felül akarunk emelkedni egy-egy feltárás által nyújtott adatok szintjén. Dolgozatom e vélekedésnek éppen az ellenkezőjét bizonyította. Eltekintve a tényleg gyakori, és minden egyes települési helyen fellelhető, fazekak/kisfazekak töredékeitől, az összes többi, 10-11. századi edénytípus esetében rendszeresen találkozni a lelőhelyek ritkaságával, különösen akkor, ha nem a Kárpát-medence egészére, hanem egyes régiókra figyelünk. A térképre vitt edénytípusok közül a 10-11. századi, kézzel formált sütőharangok, sütőtálak, valamint a kézi korongon formált tál-, vödör, illetve fazékalakú bográcsok esetében a lelőhelyek száma olyan alacsonynak bizonyult, hogy csak nagy vonalakban tűnt érdemesnek megpróbálkozni elterjedési térképük értelmezésével. Folyamatosan szem előtt tartva azt, hogy a 10-11. századi lelőhelyek számának a növekedése új szempontokat is felvethet ezen öt edényforma elterjedési térképének az értelmezéséhez. Egyetlen, de jellemző példaként a kézi korongon formált, vödörszerű bográcsokra szeretnénk utalni. Az 1980-as, illetve 90-es években rendelkezésre álló adatok alapján még arra lehetett következtetni, ilyen edényeket csak a 150 WOLF 2003. 99-103; WOLF 2006. 54. 435
