Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS Kárpát-medence keleti felében használtak, a Tisza vonaláig.151 A jelenleg ismert adatok alapján azonban már joggal sejthető, hogy az adott edénytípus a Pesti síkságon, illetve a Balaton déli partjai mentén is ismert volt. A lelőhelyek száma alapján az elemezhetőség egy második, mondhatni átmeneti kategóriájába lehetett sorolni a 10-1 1. századi, kézi korongon formált cseréptálat és a cseréppalackot, valamint a hengeres, illetve bordás nyakú edények függesztőfiilekkel is ellátott változatát. E három edényforma esetében már meg lehetett fogalmazni következtetéseket, a rendelkezésre álló lelőhelyek csekély száma ellenére is. Igaz, e következtetések is legkedvezőbb esetben sem léphetik túl a munkahipotézis szintjét. A cseréptálak és cseréppalackok esetében a következtetés erejét az növelheti, hogy mindkét esetben hasonló elterjedési képet kaptam. A Kárpátmedence nyugati-északnyugati részein érdemes leginkább számolni 10-1 1. századi tálakkal, illetve palackokkal, oly módon, hogy mindkét edénytípus szórványosan feltűnik a Kárpátmedence több további részén is. Azt is érdemes kiemelni, hogy míg a cseréptál egyaránt ismert volt a Kisalföldnek mind északi, mind pedig a déli részén, a palack csak e tájegység déli felében, illetve a Közép-Dunántúlon regisztrálható, legalábbis a jelenleg rendelkezésre álló adatállomány alapján. A tálak és palackok elterjedési területével ellentétes elterjedési kép rajzolódik ki a hengeres, illetve bordás nyakú edények függesztő fülekkel is ellátott változatának a lelőhelyállománya alapján. A lelőhely-térkép egyértelműen arra utalt, hogy a Felső-Tisza- vidék a hengeres, illetve bordás nyakú edények és vállukon fülekkel is rendelkező edények elterjedésének a „gócterülete”. Sajnos e megállapítás sem lehet több munkahipotézisnél, mert az adott következtetést is csak néhány edény lelőhelyének a térképre vitele alapján fogalmaztam meg. Miközben azt is látni kell, hogy ezen edénytípus sírokban, sőt mi több - egy lelőhely kivételével - a 10-11. századi fegyverforgató elit temetőiben szokott előkerülni. így nemigen érdemes a rendelkezésre álló lelőhelyek számának hirtelen megugrásával számolni. Lelőhely-térképező munkám során csak két olyan, a 10-11. században is használt edényformát tudtam elemezni, ahol a lelőhelyek száma már megbízhatóbb következtetések levonásának az esélyével kecsegtetett. A bordás és hengeres nyakú edények, illetve a gömbölyű aljú, fémbográcsot utánzó alakú, korongolt bográcsok térképe részben váratlan eredményt hozott. Csak az egyik forma, a bordás és hengeres nyakú edények esetében ismételte meg a 2010-es elterjedési térkép az 1996-ban már megfogalmazott eredményt. A hengeres, illetve bordás nyakú edény összes alváltozatának együttes ábrázolása azt bizonyította, hogy az adott edénytípusok) ismert(ek) volt(ak) a Kárpát-medence összes olyan régiójában, ahol sikerült feltárni 10-11. századi temető vagy település részletét. A valódi újdonságot a korongolt, gömbölyű al151 TAKÁCS 1986. 94. 436
