Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KÁRPÁT-MEDENCE 10-11. SZÁZADI CSERÉPEDÉNY-LELŐHELYEINEK... tagja, így a koraközépkori steppe régészetet monografikus szinten összefoglaló Bálint Csanád is.14" Igaz ő 1990 után óvatosan egyre jobban elvtávolodott e nézőponttól, kétkedésének okait sajnos írott formában nem rögzítve. A honfoglaló magyar régészeti hagyaték 1996-os, millecentenáris kiállítása fontos fordulópontot jelentett a gömbölyű bogrács honfoglalás kori elterjedési elméletének ismertté válásában. Az itt kiállított - és egyébiránt többnyire ténylegesen a 10-11. századra keltezhető - gömbölyű aljú bográcsok140 141 révén az adott korszak iránt érdeklődő laikusok körében is megszilárdult az adott edénytípus honfoglalás-kori elterjedésének elmélete, amint ezt például számos az interneten olvasható bejegyzés tanúsítja.142 143 Jelen tanulmány írója is számos munkájában vallotta azt, hogy a kézi korongon formált, gömbölyű aljú bogrács a magyar honfoglalással terjedt el a Kárpát-medencében,l4j és e meggyőződésében az sem tudta megingatni, hogy Wolf Mária határozott kritikát fogalmazott meg a cserépbográcsok 10. századi elterjedése ellen, a kritika élét e sorok szerzője ellen irányítva.144 145 A kritikával való szembehelyezkedésemben14'' nem a kutatástörténeti hagyomány felülbírálásának az elutasítása játszotta a legnagyobb szerepet. Nagyobb súllyal esett latba az, hogy nem tartottam helyesnek a hivatkozott lelőhelyen tapasztalt hiányt kivetíteni a Kárpátmedence egész területére. A 2010 és 2011 fordulóján elkészített lelőhely-térképek azonban annak a lehetőségét vették fel, hogy mind a gömbölyű aljú bográcsok meglétének, mind pedig a hiányának igenis lehet topográfiai oka, így érdemesnek tűnt egy új elgondolást - legalább a vélekedés szintjén - megfogalmazni. A térképezésre alkalmas lelőhelyek korlátozott száma és az egyes lelőhelyek keltezésében mutatkozó nehézségek miatt egyelőre csak vélekedésként merem megfogalmazni azt, hogy a 10—11. századi, gömbölyű aljú cserépbogrács-töredékeket tartalmazó, illetve nem tartalmazó Kárpát-medencei lelőhelyek területi eloszlása arra utalhat, hogy az adott edénytípus délről terjedt el, és az elterjedés e módja aligha egyeztethető azzal, hogy ezen edénytípus ismerete a honfoglaló magyarok révén került volna a Kárpát-medencébe. Egy ilyen elterjedési modell melletti, további adalékként szolgálhat egy - általam korábban nem sokra méltatott - adat is. Az nevezetesen, hogy az adott típus párhuzamai nem a honfoglalók korábbi szállásterületén, azaz a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter között lelhetők fel, hanem Dobrudzsában, azaz a mai 140 BÁLINT 1989. 134. old., ill. 59. ábra 10. 141 Ezek: Koroncó-Bábota TAKÁCS 1986. 31. t. 2; Lébény, Bille-domb 107. obj.: TAKÁCS 1996b. 427. 142 Egyetlen, kiragadott példaként lásd: N. N.: Honfoglaláskori ételek. In: http://www.torokkoppany.hu/dox/honfoglalas_ kori gasztronomia.pdf (A megtekintés időpontja 2012. 05. 04.) 143 TAKÁCS 1986; TAKÁCS. 1993. 45-458. 144 WOLF 2003. 99-103. Érvelésének rövid és sokkal óvatosabb formájú megismétlése: WOLF 2006. 54. 145 VADAY-TAKÁCS 2011. 553-556; TAKÁCS (sajtó alatt 1). 433
