Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS alapján is következtetni lehessen. A gömbölyű aljú bográcsok elterjedési térképnek elemzése során - az előzőekben tapasztaltakkal ellentétben - a bőség zavarával kell megküzdeni. A gömbölyű aljú bográcsok töredékét-töredékeit tartalmazó lelőhelyek térképe első ránézésre lefedte a Kárpát-medence összes síksági területét, ahol az adott időhorizontba tartozó feltárások folyni szoktak. Az adatok kicsit részletesebb vizsgálata alapján azonban arra kellett felfigyelnünk, hogy több helyen is tapasztalhatók hiányok, illetve csak néhány lelőhellyel, „hézagosán” lefedett területek. E kategóriába kellett sorolni a Közép-Dunántúl, a Duna-Tisza- köze középső harmadát, illetve a Tiszántúl északi részét. Az tiszántúli lelőhelyek ritkasága különösen meglepőnek tűnt, hiszen e tájról származik a „klasszikus honfoglaló”, tehát a fegyverforgató elit temetőinek egy jelentős része. (Az alább ismertetendő egyik - 2011-ig általam is vallott - értelmezés azzal számolt, hogy az adott bográcstípus a magyar honfoglalás révén terjedt el a Kárpát-medencében.) A hiány további vizsgálata érdekében a bizonytalanul keltezhető lelőhelyeket is térképre vittem, a hiányokat, illetve csak részlegesen „lefedett” területeket azonban az így kibővített, de kronológiai szempontból bizonytalanabb adatbázis sem tette jobban értelmezhetővé. Egy másik utat kellett találni a gömbölyű aljú bográcsok regionális elterjedésének az elemzésére. Egy következő térképre (9. térkép) azokat a lelőhelyeket tettem fel, ahol vagy a közlemény írója vagy pedig a közölt leletek az adott lelettípus helyi hiányára utalnak, azaz elkészítettem a kézi korongon formált, gömbölyű aljú bográcsok elterjedési térképének mintegy az ellentétét is. Csak olyan lelőhelyeket vettem figyelembe, ahol elegendő információ állt rendelkezésre a bogrács hiányának a megállapításához,125 illetve ahol a feltárás nagysága meghaladta a 100 m2-t, illetve több mint egy települési objektumot sikerült feltárni.126 A két térkép egybevetítése (10. térkép) - a hátterükben rejlő összes értelmezései nehézség, illetve egyes adatok elégtelen szintű közöltsége ellenére is - meglátásom szerint alkalmas arra, hogy alapul szolgáljon olyan következtetések levonásához, amelyek a kézi korongon formált, gömbölyű aljú bográcsok korai Árpád-kori elterjedésének a módját igyekeznek pontosítani. A két adatbázis egyetlen térképre vetítése alapján - véleményem szerint - kimondható, hogy a gömbölyű aljú cserépbográcsok használata a Kárpát-medence déli részén inkább jellemző volt, mint az adott táj északi részén. Oly módon, hogy mind a déli részéken is feltűnnek „bogrács125 E gátló tényező miatt kellett kihagynom adattáramból pl. a Hajdúdorog határában feltárt, több településrészletet: FODOR 1993. 70; FODOR 1994b. 70-71; FODOR 1996c. 64-65. 126 így nem került fel térképünkre pl. az egyetlen ház feltárását eredményező Pécs-tettyei (PARÁDI 1958. 129-134) vagy pedig a répcevisi (NOVAK! 1956. 51-52) telepfeltárás. Annál is inkább, mert a két lelőhely a korszak kerámiájának a kutatását nem tudta előrevinni. Pécs-Tettyén ugyanis egyetlen edénytöredéket sem tartalmazott a 10-11. századra keltezett telepjelenség, Répcevisen pedig egyetlen, hullámvonallal díszített oldaltöredék került napvilágra, és az - szögezzük le a tényszerűség kedvéért - nem bogrács részlete volt. 430
