Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KÁRPÁT-MEDENCE 10-11. SZÁZADI CSERÉPEDÉNY-LELŐHELYEINEK... mentes” lelőhelyek, mind pedig északon is kimutathatók bográcsos lelőhelyek. Ez utóbbi jellemző például a Kisalföld északi részére, Nyitra környékének több lelőhelyére. A hiány, azaz a bográcsot fel nem vonultató lelőhelyek északi irányban növekvő részaránya azonban így is magyarázatot követel, annál is inkább, mert a gömbölyű aljú bográcstöredékek Kárpát-medencén belüli elterjedési képe pontos ellentéte annak, amit a bordás, illetve a hengeres nyakú edények elterjedésénél tapasztaltam. A cserépbogrács-lelőhelyek meglétét vagy hiányát ábrázoló térképek alapján talán megfogalmazható egy olyan vélekedés, hogy a lelőhely-elterjedés sajátságai nemcsak egy statikus állapot lenyomatai, hanem egyben kirajzolják a kézikorongon formált, gömbölyű aljú cserépbográcsok Kárpát-medencei terjedésének az irányát is. Ha a további adatok e vélekedést igazolják, érdemes lesz újragondolni a cserépbográcsok Kárpát-medencei elterjedésének az idejéről és módjától vallott nézeteket is. A sajátos lelőhely-koncentrációk, illetve -hiányok talán arra utalnak, hogy az adott edénytípus ismerete a Kárpát-medence déli részeiből terjedhetett északi irányba, talán oly módon, hogy az új edénytípus iránt a medence északnyugati részein nagyobb igény mutatkozott, mint az északkeleti régióban. A gömbölyű aljú bogrács déli irányból történő elterjedésének feltételezése során arról sem feledkezhetünk meg, hogy az új edénytípus megjelenése egyben egy sajátos technológiatranszfert is kellett, hogy jelentsen, mert az ilyen edényeket „fordítva”, tehát a peremüktől az aljuk irányába haladva formázták.127 A fentebb megfogalmazott vélekedés időrendi következményeinek az átlátásához meg kell ismerkednünk a gömbölyű aljú, korongolt bográcsok Kárpát-medencei elterjedéséről megfogalmazott két elgondolással. Bár e két nézetet a közelmúltban már bemutattuk,128 129 130 131 így is szükséges azokat ismét áttekinteni, az alább kifejtendő gondolatmenet könnyebb megértése érdekében. Állítólag Szabó György fogalmazott meg elsőként összefüggő elméletet a Kárpátmedencei cserépbográcsok kialakulásáról és „formai fejlődéséről”, 1952-es szakdolgozatában.1 _g A bizonytalan megfogalmazás arra kíván utalni, hogy Szabó György gondolata ma már eredeti formájában nem, csak Parádi Nándor, illetve Méri István egy-egy utalása12" alapján ismerhető meg. Szabó György szakdolgozatát már az 1980-as évek elején sem lehetett elérni, ő maga pedig 1956 végén emigrált, és külföldön már nem foglalkozott régészettel.1'' Méri István rövid kivonata szerint Szabó György egy sajátos „átfejlődés” keretei között képzelte el a cserépbográcsok Káipát-medencei elterjedését. Méri István oly módon közvetítette e gondo127 TAKÁCS 1986. 79-82. 128 TAKÁCS (sajtó alatt 1) 129 Utal e műre: PARÁDI 1959. 27; MÉRI 1964. 74. old., 145. j. 130 PARÁDI 1959,.27; MÉRI 1964. 73-74, 144. j. 131 TAKÁCS 1986. 13. old., 99, 100. jegyz. 431
