Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Szűcs Melinda: Rúnafeliratos tárgyak a Kárpát-medencében
SZŰCS MELINDA reszténység terjedését sejtik az egyes kutatók, ugyanis a vallás terjedésével áttértek a latin betűs feliratok használatára, és a régi, pogánynak tartott betűvetés használatával felhagytak.12 A rúnaírás használatát alapvetően két fő korszakra oszthatjuk, az első kor az archaikus kor, amely a Meroving korig nyúlik és kezdete régiónként változó, a második korszakba tartozó feliratok már csak Skandináviában és Angliában terjednek el és a VII. századtól keltezhetőek.1 ’ A rúnafeliratok Európa nagy területein elterjednek, de valószínűleg egy viszonylag kis, elit társadalmi réteghez kapcsolható, ahonnan ajándékcsere révén jut el messzi területekre. A feliratok valószínűleg nem kommunikációs céllal jöttek létre, hanem egyfajta státuszjelző szereppel bírtak. Akadnak köztük olyan tárgyak is, amelyeken készítői formula jelenik meg, ami arra utal, hogy kovácsok, faművesek és fazekasok is lehettek rúnatudók. Sok esetben azonban rituális cél fedezhető fel a felirat készítésében, vagyis az amuletteken, sírtárgyakon, kincs és mocsárleletekből előkerülő feliratokat valamiféle speciális rúnatudók (papok?) készíthették. Az ilyen feliratok egyfajta kommunikációs céllal is létrejöhettek az istenek vagy természetfelettinek címezve.14 15 A rúnajegyek viszonylag egységes képet mutatnak, kevés a különbség az egyes formák között, ez arra utal, hogy egy viszonylag kis, specifikus csoport készíti őket, amely széleskörű kapcsolatokkal rendelkezik. Ezek a feliratok készülhettek a saját munka megjelöléseként, egyfajta mesterjegyként, vagy megrendelésre is. A feliratok szövegei meghatározott elemekből állnak, amelyeket kombinálva hozzák létre az egyedi szövegeket, igen gyakran szerepelnek nevek (személy vagy törzsnevek) köztük.1'’ KÁRPÁT-MEDENCEI RÚNAFELIRATOS TÁRGYAK A Kárpát-medencei rúnafeliratos tárgyak első csoportját a gotokhoz köthető leletek alkotják. A gótok vándorlásuk során a 111. század elején érkeznek meg a Kárpátoktól keletre fekvő területekre, 235-ben érik el magát a Fekete-tengert szövetségeseikkel. Innentől kezdve igen sok problémát okoznak a Római Birodalomnak, ugyanis állandó betöréseikkel nyomást gyakorolnak a limesre. Ez a nyomás vezet oda, hogy a rómaiak 270-ben feladják Dacia provinciát, ahova a gótok egy része beköltözik. Ezen esemény hatására válik ketté a gót társadalom vizi- gótokra és osztrogótokra, a nyugati törzsek beköltöznek Erdélybe, és az ún. Marosszentanna12 LOOIJENGA 2003. 10-13. 13 LOOIJENGA 2003. 18. 14 LOOIJENGA 2003. 29. 15 LOOIJENGA 2003. 107. 328
