Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Paja László: Nem szokványos helyzetű embertani leletek vizsgálata. Kecskemét-Galambos I-II. lelőhely

NEM SZOKVÁNYOS HELYZETŰ EMBERTANI LELETEK VIZSGÁLATA...

5. kép.

Az SNR 49 egyén részlegesen rekonstruált koponyáján két vágás ismerhető fel.

A nyakszirtcsonttól induló, a koponyaalappal párhuzamos vágásra (2. vágás) merőlegesen egy második, a nyakszirtcsonttól induló, az öreglyukon keresztülhatoló vágási felszín is látható (4. vágás)

3. A koponyaalappal párhuzamos hosszú vágástól még inkább lefelé újabb, az élettel bizonyos esetben még összeegyeztethető rövidebb vágási felület rajzolódik ki. A felszín, köszönhetően annak, hogy majdnem teljesen párhuzamos az itt már lefelé ívelő nyakszirtcsonti terület felszínével, alig töri át a koponyacsontot. Az előző vágásokkal szemben a 3. vágás inkább szélesebb, a koponyacsont spongiosa állományát jelentős mértékben feltáró sérülésként jelentkezik (3. és 6. kép).

4. A második sérüléshez hasonlóan az áldozat azonnali halálát okozhatta az a koponyaalapba beékelődő vágás is (4. vágás), amely a nyakszirtcsonti pikkelytől a test mediánsagittális síkjával közel párhuzamosan egészen a nyakszirtcsont bázisáig húzódik (3. és 5. kép). A sérülés keresztülhatol az öreglyuk (a gerincvelő kilépési helye) területén, kettémetszi a bal nyakszirti bütyköt, amely az 1. nyakcsigolyához való ízületi kapcsolódás helye. Egy ilyen irányú és mélységű vágás során az 1. nyakcsigolya mindenképpen sérül, de ez a csont az antropológiai vizsgálat során már nem volt megtalálható. Az azonban megállapítható, hogy a 2. nyakcsigolya már nem volt érintett, annak proximális elemét jelentő, az 1. nyakcsigolya területére rész267