Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében
A LÓ HELYE A KÉSŐI AVAR TÁRSADALOMBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A ló a nomád ember ,, legértékesebb vagyona, [és] a gazdáját követte a sírba ”.8 Kérdés az is, hogy az egykori nomád társadalom az életmódváltás után is őrzi-e a régi szokásokat, és ha igen, akkor miért. Érdekes módszertani kérdés az is, hogy a leletek segítségével hogyan lehet felidézni azt a gondolati folyamatot, ami éppen azt a temetkezési „módot” eredményezte. A tanulmányom másik célja egy újabb vizsgálati rendszert kialakítani a ló- és lovas sírok vizsgálatára, azért, hogy, ezekre a kérdésekre válaszolni tudjunk. Az is következik ebből, hogy egy sírt mindenképpen egy egységnek kell tekinteni, úgy mint az emberi gondolatok, társadalmi szimbólumok, valamint elméleti és gyakorlati tudás összességének megvalósulását. A sírokban előkerülő tárgyakat vagy csontokat mindig kontextusban találjuk, és ezeket a rítusok, gesztusok ösz- szességének eredményeként kell vizsgálnunk, és effajta nyomaikra is kell figyelnünk. A sírok és a temetők tehát a temetkezési rendszerben vesznek részt, és ezek a temetkezési rítusoknak, gesztusoknak az eredményei. A régészet egyik feladata, hogy az apró nyomok segítségével kutassa ezeket, továbbá, hogy ezekből a temetkezési rítust rekonstruálja, és az eredeti gondolatokat, nézeteket értelmezze. Ez nyilvánvalóan nem lehet teljesen objektív, hiszen a kapott eredményt a kutató tudása, elképzelései és motivációi az interpretációnál nagyban befolyásolják, de mégis érdekes és hasznos is a régészeti leleteket ilyen megközelítéssel vizsgálni. VIZSGÁLATI RENDSZER Hogy a fenti kérdésekre válaszokat találjunk, kialakítottam egy vizsgálati rendszert, amely elvileg az egész temetkezési rendszert analizálja úgy, hogy a rítus minden apró elemét figyelembe veszi. Ezek az elemzések egyébként szokásos vizsgálatok lehetnek egy embersír esetében, de talán kevésbé az egy állatnál, még akkor sem, ha emberrel együtt temették el, s különösen nem, ha önállóan, külön sírban. Vizsgálatunk során tehát a teljes, a részleges vagy a jelképes lovat olyan szemlélettel elemezzük, mintha az a temetés főszereplője lenne, de ezzel együtt természetesen a rítus során keletkezett „mellékletként” is; valamint a többi állattal szintén összehasonlítom a temetkezési rítusát. 8 TOMKA 1992. 972. 189
