Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Pap Ildikó Katalin: Koraközépkori településrészlet Kemenespálfa-Zsombékoson (Vas megye)
KORAKÖZÉPKORI TELEPÜLÉSRÉSZLET KEMENESPÁLFA-ZSOMBÉKOSON A statisztikai elemzés40 korban közel álló és egymást időben átfedő településrészletek, települések, illetve ezek jól szétválasztható horizontjai adatainak összehasonlítása során kecsegtet a legtöbb eredménnyel, mivel a munka során a kerámiaanyag főbb jellemzői százalékos arányban mérhetővé, leírhatóvá és abszolút korhoz köthetővé válnak. Az eredmények értelmezését megkönnyíti, hogy népvándorlás kori, ill. korai és késő középkori edényeken, edénytöredékeken végzett átfogó vizsgálatok eredményeit részben vagy egészben több kutató közzétette,41 valamint számos régebbi és újabb tanulmányban sor került a statisztikai adatokkal jól összevethető számszerű vagy százalékos adatok publikálására is.42 43 AZ EDÉNYEK ANYAGA Az edények anyagában szabad szemmel és tapintás alapján homokot (100%), apró kavicsot (95,4%), őrölt kerámiát (80,4%), mészszemcsét (12,8%) és grafitot (1,3%) lehetett elkülöníteni. Ezek közül a homok és apró kavics - változó mennyiségben - a bányászott alapanyagban természetes módon is jelen lehet, azonban az őrölt kerámia vagy samott, a mészszemcse és a grafit mindenképp szándékosan, az anyag soványítására került az agyagba. A csillám az agyagban szennyeződésként van jelen,4, így mennyisége a bányászott agyag minőségére és az előkészítés (kiiszapolás) gondosságára utal. Csillám nélküli homok volt az edények 10,3%-ában, finoman iszapolt csillámos homok 0,9%-uknál, alig csillámos homok volt a fazekak 35,3%-ának, csillámos homok 52,4%-ának és erősen csillámos homok az edények 1,1%-ának anyagában.44 Az apró kavics magas aránya az edények csaknem egészére jellemző volt, de hasonlóan jelentős mennyiségben található meg az őrölt kerámia is. Ennek használata a régión belül is helyi jellegzetesség lehet, mivel a korszakkal foglalkozó publikációk nagy részében ilyen sová- nyító anyagot - kevés kivétellel45 - nem említenek.46 40 A kerámia fokozatos változásait meg tudjuk ragadni, ha tipológia helyett az egyes jellemzők és ezek kombinációjának statisztikai elemzésére összpontosítunk (BRATHER 2000. 76.). 41 BÓNA 1973; VADAY 1999; HEROLD 2004; TAKÁCS-VADAY 2004; HEROLD 2006; VÍZI 2006. 42 Pl. JANKOVICH 1991; SZŐKE 1992b; TOMKA 1998; KV ASSAY 2007; MESTERHÁZY 2009; SKRIBA 2010. 43 CSUPOR-CSUPORNÉ 1998. 19. 44 A sopronkőhidai település csillámos soványítású edényei kapcsán Tomka Péter egyes esetekben porított csillámpala vagy homokkő tudatos használatát feltételezte (TOMKA 2000. 49.). 45 ILON et al. 2000b. A Lébény, Kaszás-dombi lelőhely 7. század második felétől a 9. század elejéig keltezett (TAKÁCS 2002. 177.), kézzel formált kerámiájánál Takács Miklós említ őrölt kerámiás soványítást is (TAKÁCS 2002. 172.). 46 Nem említenek őrölt kerámiás soványítást Sopron-Présháztelep, Győr, Bokányi Dezső utca, a sopronkőhidai település és temető, Darnózseli (PUSZTAI 1974.), a Nagykanizsa határában lévő lelőhelyek, Esztergályhorváti, Nagyrécse, Garabonc, Vörs-Nyíres, Alsóbogát, Zalavár-Vársziget, Emlékmű, Sárvár, Végh-malom, Vát-Telekes és Tatabánya-Dózsakert publikációiban. Eszak-Magyarországon, Kompokon, Vaday Andrea elenyésző mértékben talált ilyen soványító anyagot (VADAY 1999. 250, 44. grafikon). Dél-alföldi lelőhelyeken Medgyesi Pál és Liska András írt le ilyen módon soványított töredékeket (MEDGYESI 1995. 146; LISKA 1996. 259; LISKA 2003. 66.). 125
