Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Nagybecskereken

vannak” - által az alhadnagyuk és őrmesterük kinevezését megerősítsék, Bánhídy kineveztetését és Szerencsey más csapathoz való átirányítását pedig szorgalmazni fogja a hadügyminiszternél. Erre még aznap sor került.180

Kupa Hümér, az ekkor már hivatalosan 13. huszárezrednek nevezett Hunyadi-huszárok őrnagya éppen egy nappal korábban, november 4-én fordult a haditanácshoz Szerencsey ügyében. E szerint értesült róla, hogy a hadnagyot Rózsa csapata egyáltalán nem akarja efogadni, sőt, „illetlen és goromba szavakkal” mit eddig is megbántották, ami sérti egy tiszt személyét és becsületét. Kupa tisztában volt azzal, hogy Rózsa csapatában Bánhídy Imre úr volt a választott vezér, ezért furcsállotta is, hogyan lehet az ő parancsnoksága alatt Szerencsey hadnagy. Mivel azonban az ezrednél nagy szükség lenne rá, kérte a haditanács elnökét, hogy Szerencseyt a vele levő Lukácsy őrmesterrel együtt rendelje vissza az ezredhez Nagykőrösre. Amennyiben erre nem kerülhet sor, legalább engedélyezze, hogy más hadnagyot nevezzenek ki a helyére. A levelet már másnap iktatták, később pedig az alábbiakat írták rá: „már írva van: tüstént visszatérjen ’.181

A Szerencseyvel való összekülönbözés története Rózsa 1839. évi tárgyalása során is szóba került. A Budapesti Hírlap tudósítója szerint (a beszámolót szó szerint a Pesti Napló is lehozta) a per során okmányokkal is alátámasztották, hogy „Sz. százados”, azaz Szerencsey egy alkalommal pénzt vett fel, s Rózsa kijelentette, hogy ilyen gazember alatt nem szolgál, mire az leköszönt.182 Az esetet a betyárvezér ügyvédje is szóba hozta védőbeszédében, miszerint a csapat vezetője száz pengő forintot csikart ki egy községtől, erre Rózsa a fenti kijelentéssel otthagyta a csapatot.183 A leghitelesebb beszámolót a tragikusan fiatalon elhunyt írónak, Zilahy Károlynak köszönhetjük, aki a Politikai Újdonságok tudósítójaként végig jelen volt a híres