Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - Nagybecskereken
vember 19-én a következő hírt hozta le: „Rózsa Sándor ismét hasznos szolgálatot tett a hazának. Egy honvéd százados 12.000p. forintot tartalmazz) hadipénztárral megszökvén, ezt Temesvár körül életveszély közt elfogá, s a pénztárt megmentette. ”173 A hőstettet szerencsére nem csupán a fenti lap tartotta fontosnak megörökíteni. Egy nappal korábban a Kossuth Hír lapjában is megjelent, bővebb tartalommal. E szerint azt eredetileg a német nyelvű Un- garnnak írták meg Szegedről. A történet alapján egy honvédszázados a verseci tábor számára kapott, 12 000 forintot tartalmazó hadipénztárt Nagybecskerekről „tévedésből” Temesvárra vitte. Ez feltűnt Rózsa Sándornak, és nyolcadmagával a százados nyomába eredt. A fegyverrel jól ellátott tiszt azonban többször is rálőtt üldözőjére, de minden eredmény nélkül. Végül Rózsa elfogta és visszavezette Becskerekre.174 Mondanunk sem kell, hogy a merész akcióról eddig egyetlen hivatalos jelentés, de még csupán magánlevél sem került elő, ami igazolná - vagy legalább pontosítaná - a sajtóban megjelent hírt, viszont a három forrásegyüttes alapján nem zárjuk ki, hogy talán a napilapokban elterjedt híradás és a néphagyomány ugyanazon eseményre vetíthető vissza. A Figyelmező november 19-i híradása egy másik érdekes dologról tudósít, amely szerint a száz embere élén harcba vonult Rózsa éppen Nagybecskereken készíttetett fokosokat a legényei számára, mivel annak forgatásában sokkal ügyesebbek voltak, mint a lőfegyverekében. Az újságíró szerint Rózsa még a Lagerdorfnál megölt rác katonákat is fokossal küldte a másvilágra.175 Mindez azért figyelemre méltó, mert több forrásunk is azt állítja, hogy a nagybecskereki állomásra azért volt szükség, hogy a csapat hiányos fegyverzetét kiegészítsék. Bodó János cikkében pl. az alábbi szerepel: „miután fegyverzetük nem igen volt, annak kiegészítése végett Nagybecskerekre, a bánáti seregek székbeyy
