Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - Nagybecskereken
37. Fokos 38. Lovassági fokos lyére lettek küldve176 Vukovics Sebő emlékirata is a hiányos fegyverzet kiegészítéséről számol be, akárcsak (az előbbi nyomán) Edvi Illés Károly, aki még hozzáteszi, a legtöbbjük fegyverzete csupán egy karikásból állt.177 Ez utóbbi azonban nem hiteles, hiszen a Szegeden kiosztott fegyverekről fennmaradt későbbi leírások is igazolják, hogy lőfegyverekkel és lőszerrel a csapatot megfelelően ellátták, így a fenti beszámolók legfeljebb csak a kézifegyverek pótlására vonatkozhatnak. Tudjuk, Szegeden csupán a csapat vezetőinek jutott kard, ám ha Becskereken hivatalosan ellátták volna őket, annak a későbbiekben is maradt volna nyoma, amikor az alakulat feloszlásakor be kellett szolgáltatniuk a kincstári fegyvereiket. Mindez persze fokosokra nem vonatkozhatott, ezért hajlandóak vagyunk elfogadni az újságcikk erre vonatkozó állítását (37~38. kép). Ugyancsak itt kell megemlékeznünk arról is, hogy a Nagybecske- rektől északkeletre levő Torda (Torontáltorda) helységből hat helybéli legény is csatlakozott a szabadcsapathoz, köztük az a Balogh Pál, aki a szabadságharc leverését követő évek egyik legnevesebb betyárvezére lett Szeged környékén. Nem tudjuk, hogy a tordaiak a betyárok Becskerekre tartó útjában álltak-e be a csapatba, vagy az ott töltött napok alatt, az viszont kiderül mindebből, hogy bánáti önkéntesek is csatlakoztak közéjük. A betyárcsapat nagybecskereki tartózkodását egy évtizedekkel később megjelent munkájában a neves sárréti polihisztor, O’sváth Pál is megörökítette. A még 18. életévét sem betöltő O’sváth nagykállói tanítóként és a debreceni kollégium másodéves jogászhallgatójaként az elsők között állt be a Debrecenben alapított 10. honvédzászlóaljba, mely felszerelése és kiképzése után a Délvidéken került bevetésre. A honvédek Rózsáékkal egy időben éppen Nagybecskereken és környékén állomásoztak, így a fiatal tizedesAz alvidéki táborban
