Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Nagybecskereken

N agybecsker eken

Kossuth idézett levele óta viszont gyökeresen megváltozott a helyzet, mivel a tomasováci rácok bevették Nagykikindát, és Csurognál átkelve elpusztították Törökbecsét. Ezért most felhívja Szeged városát a harcra, s levelét általuk Csongrád és Csanád megyéknek is megküldi, hogy Vásárhely, Szegvár, Algyő, Kistelek, Makó és Földeák népe szintén osztozzon a rabló rácok kiirtásának örök dicsőségében.150 Csaknem ezzel egy időben a városba érkezett Damaszkin István Temes megyei szolgabíró október 18-i levele is, melyben a Versecre menekült megyei tisztikar nevében katonai segítséget kért Szegedtől.151 Október 23-án a város arról értesíthette Damaszkint, hogy 1300 gyalogos nemzetőrük már most is az óbecsei táborban van, 2000 a napokban indul el, 500 lovast pedig Nagybecskerek tájékára szállítottak.152 Egressy Gábor október 23-án éjfélkor tudósította az OHB-t, hogy Vásárhelyről 400 lovas nemzetőrt indít el Kiss Ernő mellé, Szegedről pedig másnap indul 400 szegedi nemzetőr és Rózsa Sándor száz lovasa.153 Ehhez képest úgy tűnik, hogy a betyárcsapat csak 25-én indult el, legalábbis ez derül ki Egressynek a feleségéhez írt 26-i leveléből: „Rózsa Sándor csapatját tegnap indítottam meg: száz válogatott pusztai lovas. Gyönyörű nép”.x=>A

A csapat útjáról nincsenek korabeli beszámolóink, de a szegedi néphagyomány - egészen pontosan a csapatot nyeregszerszámmal ellátó öreg Viski János - szerint a csapat együtt vonult a szekerekre ültetett nemzetőrökkel, ill. a felügyeletükre bízott tíz szekérnyi munícióval. Külön érdekesség, hogy az idős mester szerint maga Rózsa Sándor is kocsin ült, amely elé a saját tűzvérű lovait fogták be, a két legjobban

Az alvidéki táborban