Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Világos után - Rajtaütés a Tary tanyánál

Egyik lövése a legközelebb álló Brendza nevű katona karját érte, a másik pedig Száry Bálintot találta el a nyakán, aki ugyan a földre rogyott, de rögtön fel is tápászkodott, és puskájával a menekülőre lőtt, ám nem találta el. Száryt emellett Rózsa fejszével is megsebezte, miközben a katonákon keresztülvágva a boglyák közt felpattant a lovára, és elnyargalt.

Gyulai Gaál Eduárd jelentése szerint Rózsa egyedül megfutamította az egész társaságot, és a katonaság rendkívül gyáván viselkedett. Azonnal elmenekültek, s még egyszer már nem lehetett rávenni őket a ház megközelítésére. Mindez azért is érdekes, mert a Vilmos gyalogezred nem volt híres a gyávaságáról, katonái a szabadságharc idején vitézül harcoltak a magyarok ellen pl. az 1849. január 22-i tarcali ütközetben.554 Jelen esetben inkább a meglepetés ereje és a betyár hírneve késztethette a katonákat a menekülésre. A különítmény a közeli Ivanovics tanyára húzódott vissza. A Brendza sebesülésén felbőszült katonák hamarosan vissza akartak menni a tanyába, de Vékes lebeszélte a többieket, mondván, Rózsa visszajöhet, és meglepheti őket. Ezért szekérre pakolták sebesültjeiket, és visszamentek „SzegedébeBrezda nem sokkal később meghalt, Száry egy évig feküdt a szegedi katonai kórházban. Tökéletesen viszont sosem gyógyult fel, látása meggyengült, időváltozáskor heves fejfájásra, fülzúgásra panaszkodott, és visszamaradt testi gyengesége miatt nehezebb munkát többé már nem vállalhatott el.

Az éjjeli rajtaütés során elmenekült Rózsa a forradalom idején megismert jó barátja, Katona Pál tanyáján húzta meg magát, hajnalban viszont visszamerészkedett a tanyájára. Ott összepakolták a megmaradt holmijukat, és feleségét Kovács Bandó Antalhoz küldte a Vetyehátra.

— Most élj, ahogy tudsz, én tovább megyek - mondta az asszonynak, és elvágtatott.555

Világos után