Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Világos után - Rajtaütés a Tary tanyánál

lel, hogy „ha valami lesz”, rögtön adjanak hírt neki, mivel gyanította, hogy az 1848-as amnesztiáját az új hatalom nem ismeri majd el. „Abban voltam mérges — úgy mond —, hogy mind a hármat lekenyerez- tem, s mégis rám vezették a katonaságot”- nyilatkozta.551

November 13-án Rózsa bement Szegedre a hetivásárra zabért, amit másnap Hódmezővásárhelyen jelentettek az éppen kőrútján lévő Gyulai Gaál Eduárdnak. A helytartó ekkor értesült arról, hogy Rózsa Sándor egy szegedi tanyán él nyugalomban. Azonnal Szegedre sietett, ahol felkérte a katonai járásparancsnokságot, hogy intézkedjenek a betyár elfogatásáról. Este nyolc órakor két, az utat jól ismerő polgári biztos vezetésével a Vilmos főherceg cs. kir. gyalogezred tizenkét katonáját küldték Rózsa Sándor elfogatá- sára. A csapatot Vékes Imre vezette, akinek társa Mihályit és Bor- bás hadnagy volt.552

Sötét, ködös éjjel volt, amikor a különítmény aTary tanyához érkezett. A Rózsa családnál aznap éppen disznótort ültek, s csak nemrégen távoztak el a vendégek: Földi András, Király Pál és még két gazda a szomszédos tanyákról.

A katonák körbevették a tanyát, ahonnan egy női hangot hallottak kiszűrődni. A kutyaugatásra a háziasszony lépett ki az ajtón, akinek Vékes a következő kérdést szegezte:

— Ki van itthoni

— A gazda —felelte Bodó Kata.

— Ki a gazda ?

— Sándor.

Erre Vékes elkiáltotta magát:

— Add meg magad, Sándor!553

A betyár azonban erre a tornácra nyíló kamraajtót kinyitva kiugrott, és kétcsövű pisztolyával rálőtt az ott szuronyt szegezve álló két katonára.

V//