Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Előzmények - A Hunyadi-szabadcsapat toborzása az Alföldön
A Hunyadi-szabadcsapat toborzása az Alföldön A nagykőrösi születésű Szalay László pénzügyminisztériumi tisztviselő, akit Kossuth Lajos felterjesztésére a nádor május 11-én nevezett ki titkárnak az „álladalmi javak” osztályán, még abban a hónapban tervezetet dolgozott ki egy szabadcsapat felállítására. Erről azonban csak június 18-án számolt be miniszterének, aki végül Mészáros Lázár honvédelmi miniszterhez utasította. Szalay ekkor már nem volt fiatal, veterán katonának számított: kapitányként szolgált a napóleoni háborúk idején, 1831-ben pedig önkéntes volt a lengyel felkelésben. Mészáros 25-én fogadta is, de a javaslatot tartózkodással kezelte. Ezzel szemben viszont, alig néhány nappal később (június 30-án) báró Lo-Presti Lajos felhatalmazást kapott egy saját költségén felszerelendő önkéntes lovascsapat szervezésére, melynek híre Kossuth Hírlapjában is megjelent. Az újságcikk hatására a sértődött Szalay levélben fordult Kossuthhoz, és elpanaszolta, hogy vele ellentétben Lo-Presti, a „szerencsés aristocrata” már felhatalmazást kapott „gerillái” toborzására. Válaszában Kossuth azzal érvelt, hogy Lo-Presti nem azért kapott engedélyt, mert „nem magyar és aristocrata”, hanem ígéretet tett arra, hogy csapata felállítása és felszerelése semmibe sem kerül majd az államnak. Az idős hadfi terve végül meghallgatásra talált, és augusztus 23-án Kossuth Borsod megyei magyarokból engedélyezte számára egy 2-4000 főből álló lovasság felállítását.16 Valójában egy gyalogos és egy lovas alakulat toborzása indult meg egy időben, melyeket előbb Kossuth-, végül Hunyadi-csapatnak neveztek el. A gyalogságból lett később az 51. honvédzászlóalj; a lovasokból pedig a híres 13. huszárezredet szervezték meg. Előzmények
