Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Előzmények - A puszták fejedelme

tudtak továbbállni. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy a neki tulajdonított bűncselekményeket csak hosszú évekkel később, az egykori bűntársaival történt szembesítések során tudták rábizonyítani, ám az esetek többségében a cselekmények elkövetése idején a hatóságoknak nem volt elegendő bizonyítékuk ellene. Szeged vidéke, Csongrád, Csanád, Bács-Bodrog és Torontál megyék, a Kiskunság, Békés megye keleti és Pest megye déli része volt az a terület, ahol Sándor és társai otthonosan mozogtak; s az 1858—1859, illetve 1869-1872 között lefolytatott vizsgálatok alapján Rózsa és társai valóban a térség leghíresebb betyárai voltak.

Az országos hírnevet azonban csak az 1848-ban róla megjelent sajtótermékek és ponyvanyomtatványok hozták el számára. Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy az amnesztiáját hírül adó első három újságcikk írója közül kettő még a keresztnevét sem tudta pontosan: a Kossuthot alföldi toborzóútjára elkísérő Csernátoni János a Mdr- czius Tizenötödikében „Rúzsa Károlyinak nevezi,14 a Vida Károly által alapított Figyelmezö pedig „Rózsa Pista’-x. ír.15

Szülőföldjén viszont annál jobban ismerték, s midőn Kossuth megkezdte híres alföldi toborzóútját, az általa megkérdezett helyi polgárok bizonyára hosszan részletezve tudtak mesélni a sokak által rettegett betyárról. Mielőtt azonban ezt ismertetnénk, ki kell térnünk egy, a későbbiekre döntő hatással bíró eseményre: a legendás Hunyadi-szabadcsapat, a későbbi 13. huszárezred szervezésére.