Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Előzmények - A puszták fejedelme

polgártársai és tanácsa becsületének megvédésére koholmánynak jelentette ki a hírt, hanem felszólította az Alföldi Hírlap szerkesztőjét, nevezze meg a tudósító nevét, hogy azonnal esküdtszék elé állíthassák. Majd hosszan taglalta városának a haza érdekében kifejtett erőfeszítéseit. Gombás azzal mentegette városa lakóit az esetleges vádak ellen - melyek szerint nemzetőreiket addig még nem küldték ki a táborba hogy a déli (bánáti) részről rácokkal körbevett település addig is csak a helyi nemzetőrségnek köszönhette, hogy a környékbeli rácok még nem csatlakoztak a „többi rablókhoz”. De határozottan kijelentette azt is, ha a haza veszélye őket is harcba szólítja majd, nemzetőreik „ostorai lesznek a rácz rablóknak”.7

Az ügy fejleményeit nem ismerjük, bár a százados felháborodott levelére később a Kossuth Hírlapja is utalt, amikor már Rózsáék valódi megkegyelmezéséről és a betyárcsapat hadba indulásáról esett szó.8 Gombás százados olvasói levelének megjelenését követően - tudomásunk szerint - sem a sajtóban, sem a hivatalos iratok között nem esett szó a Rózsáéknak adott vagy adandó amnesztiáról, netán a betyárok harcba vonulásáról. Október első napjaiban azonban valósággá vált, ami a nyáron még valóban kósza hírlapi pletykának bizonyult. Ennek tárgyalása előtt viszont mindenképpen be kell mutatnunk azt az embert, aki miatt a hírlapi csatározás kirobbant: Rózsa Sándort.9

A legendás betyárvezér a Szeged alsóvárosi tanyavilágban született 1813. július 16-án a saját tanyáján földművességből és pásztorkodásból élő Rózsa András és Kántor Erzsébet gyermekeként (5. kép). Egy leánytestvére és egy nálánál néhány évvel fiatalabb, András nevű öccse volt. Az idősebb Rózsa András máig sem tisztázott körülmények között egy rablótámadás során meghalt a Bácskaságban (más adatok szerint többrendbeli lótolvajlásért felakasztották), özvegye később férjhez ment egy Ordögh János nevű gazdához. A kis Sán-