Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Előzmények - A puszták fejedelme

dor gyermekkoráról semmit nem tudunk, annyi biztos, hogy iskolába nem járt, s egész életében írástudatlan maradt. Felcseperedve az apja nyomdokán ő is pásztornak állt, 1835 nyarán egy Kajla János nevű kiskunhalasi számadónál szolgált. Amikor néhány hónappal később először ráirányult a figyelem - mely egyúttal élete egyik meghatározó fordulópontja volt -, az akkor történt események a fiatal férfi egész későbbi életútját meghatározták. 1836. február 9-én két társával rajtaütött az éppen lefekvéshez készülődő Darabos István halasi gazda tanyáján, és két tehenét elkötötték a jászol mellől. Több tanú egybehangzó vallomása alapján hamar kiderült a támadók valódi kiléte, és bár ketten is alibit igazoltak Rózsának, a bíróság nem adott hitelt a február 10-én állítólag Rózsával együtt iszogató Ordögh Mátyás és Sebők János szegedi gazdáknak, mivel mindketten orgazda hírében álltak. Ugyancsak figyelmen kívül hagyták Ordögh Antal vallomását, aki Rózsa nevelőapjának volt az öccse. A szigorú vizsgálatot követően Sándort szeptember 10-én másfél esztendeig tartó rabságra és negyedévenként kiosztandó 25, azaz összesen 150 botütésre ítélték. Büntetéséből azonban mindösz- sze tíz hónapot töltött le, mivel 1837. július 8-án, amikor a szegedi Kálvária-hegyre vezényelték közmunkára, az őrök figyelmetlenségét kihasználva egy társával leverte lábáról a vasat, és megszökött. Ezzel ő maga is „futóbetyárrá”, azaz állandó hajlék nélküli szökevény szegénylegénnyé vált, s néhány éven belül valóban ő lett a Dél-Alföld leghíresebb törvényen kívülije.

Állítólag már szökése évében agyonlőtt két algyői illetőségű pusz- tázót, egy évre rá pedig az őt üldöző makói csendbiztossal végzett, de mindezt egyetlen hiteles dokumentum sem támasztja alá, s nem tudták rábizonyítani egyik esetet sem. 1841. október 9-én három társával Hajós község pénztárát fosztották ki; 1842. október 1-jén peElőzmények

20