Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Boksánbánya - A betyársereg Krassó megyében és az ezeresi vérengzés

Rózsa Sándor és a betyársereg boksáni tartózkodásának emléke a környékbeli néphagyományban is fennmaradt. Alexander Tietz Boksán- ban és Resicabányán Tata Oancea, Alexander Orthmayer, Joseph Guth s más helybéli lakosok elbeszélései alapján az alábbiakat jegyezte le:

„A függetlenségi forradalom idején a hírhedt Rózsa Sándor és csapata egy ideig Boksánban tartózkodott. (Ismeretes, hogy Kossuth, a magyar forradalom vezetője, betyárokat, út menti tolvajokat sorozott be a magyar pusztáról a forradalmi seregbe, amnesztia fejében.) Rózsa Sándor tiszt volt a honvédseregben. O a csapatával előőrsként lett Boksánba küldve. Harminchat ember volt, mind lovas, Rózsa Sándor lovagolt az élükön. Nemzeti viseletben volt - így mondják az emberek, akik látták bő gatya-nadrágban, csizmát és sarkantyút viselt. Fokosa volt, ami egyfajta csákány, és hosszú ostora, aminek a vége több ágra bomlott és ólom golyóktól volt nehéz. A többiek ugyanúgy voltak felszerelve, mint ö. A csatában ostort használtak, amit az ellenség nyakába csavartak és lerántották a lóról. A dragonyosok menekültek tőlük, mint valami démontól.

A szabadságharcban Boksán a forradalom oldalán állt. A városból ötven ember jelentkezett a honvédseregbe. A város védelmére a nemzetőrség vigyázott. A Kápolna hegyre, amely uralja az egész völgyet, két ágyú volt elhelyezve, a felső és alsó hidat pedig elbarikádozták.

Rózsa Sándor embereinek a »Rosner kert«-ben volt a táboruk, az utca túl oldalán pedig a kamarai fogadó volt. Itt sütöttek meg egy kétéves borjút és készítettek paprikást borban. A fogadóban mohón ittak, és a fogadós, az öreg Guth, szóvá is tette:

— Sándor Bácsi, az embereid nálam esznek-isznak, de nem fizetnek.

Ekkor Rózsa Sándor azt mondta az embereinek:

— Dobjatok be a kerítésen át ennek a szegény embernek két disznót! — mire behajítottak két disznót a fogadós udvarába a kerítésen. (A kerítés még ma is áll.) így fizették ki a rablók a fogyasztást.

Az alvidéki táborban