Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - Boksánbánya - A betyársereg Krassó megyében és az ezeresi vérengzés

Egy másik alkalommal a fogadós magára vonta a rablók kapitányának a haragját. Rózsa Sándor szörnyű haragra gerjedt. A fogadós a haragja elöl pedig a deszkapult mögé, s innen pedig a pincébe menekült. A fokos, amit a rablók kapitánya utána hajított, beleállt a csapóajtóba. Egy idő után a haragja elmúlt és a fogadós újra előmerészkedhetett.

Boksánból Rózsa Sándor folytatta a zsákmányszerzö portyázásait azokban a környező falvakban, amelyek a császáriak oldalán álltak, Ezeres, Rafia, Monyó és Kelnik felé. A lakosok az erdőbe menekültek és a betyárok pedig visszatértek a táborba a gazdag zsákmányukkal, hoztak juhot és szarvasmarhát, és szekereket tele rézből készült bográcsokkal. Néhány an megosztották a zsákmányt a szegény lakossággal. A paraszti szőttesek szétosztásánál egyik fától a másikig vették a mértéket.

Monyón a Berzaván levő híd mellett, az úton, van egy öreg ház, ami régebben a „ Vad Szamárhoz”fogadó volt, ebben a fogadóban mulatott Rózsa Sándor”.171

A szájhagyomány megkapó hitelességgel őrizte meg Rózsáék itt- tartózkodásának emlékét, több helyütt alátámasztva Vukovicsék leírásait. Bár az ezeresi „kiruccanást” nem részlezeti, az ellenséges érzelmű helységek kifosztását hitelesen adja elő. Ugyanakkor a több adatközlő elbeszélése alapján összefoglalt leírás azt sejteti, hogy Rózsa és csapata huzamosabb ideig tanyázhatott a térségben, holott a rendelkezésünkre álló források alapján alig négy napig voltak Boksánban.

A dentai járáshoz tartozó és Krassó-Szörény vármegye határán fekvő temesi nagyközség, Móricföld német lakosai körében is fennmaradt annak emléke, hogy amikor Rózsa és szabadcsapata átjött Krassóból, két napig a Tordai Wirkner család kastélyában, a későbbi Justh-kúriá- ban lakott (47. kép). A hagyományt a történetíró Reiszig Ede örökítette meg a Temes vármegye községeiről írt összefoglalásában.273