Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)

Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A szegedi nemzetőrök és a Rózsa-lovasok elégedetlenkedése a táborban

újonnan érkeztek, sőt, Dáni aznap Vadász Manó polgármesterhez írt leveléből úgy tűnik, hogy talán éppen november 9-én. Mivel levele szerint már 11 napja elhagyták tűzhelyeiket, a századosék a Szegedről október 29-én útnak indított gyalogsághoz tartoztak.227 Tóth Mihály 11-én délelőtt összehívatta a szegedi nemzetőröket, akiket szintén igyekezett rábírni a tíznapi maradásra. A katonák felrótták, hogy csak 15 napi távollétre készültek fel, és nem gondolták, hogy családapákként ilyen messzire viszik őket városuktól, sőt, még a visszatérésük is 6-7 napot vesz igénybe. Délutánra viszont beleegyeztek, hogy még péntekig, azaz 17-ig Versecen maradnak, amit Damjanich János alezredes is kívánt tőlük. Mind a hat század akkor utazik majd el, amit a Fehértemplomon állomásozó lovas századdal is tudatnak. Nélkülük Tóth sem indul haza, mivel a nemzetőröknek ezt ígérte, továbbá néhány ügyes-bajos dolgát is el kell intéznie.

A szegedi nemzetőrök esete korántsem volt egyedi. Dáni Ferenc szegedi nemzetőrszázados november 9-i leveléből az derül ki, hogy a „derék csongrádi lovasságot”mindössze öt napra irányították Besenyőről Nagybecskerekre, ám akkor már egy hónapja ott tartózkodott.228 A táborba ment vásárhelyi lovasságot pedig október 30-án még három hétre küldték le, de november 5-én a mozgó lovasság parancsnokságához és 11 -én Csongrád megye bizottmányához kibocsátott rendeletek már azt kívánták, hogy még egy hónapig maradjanak a táborban. Ennek ellenére a vásárhelyiek egy része még november 12-e előtt hazatért, egy hét múlva pedig a többiek is követték őket.229

Csongrád megyei nemzetőrökről lévén szó, felvetődik a kérdés: vajon mi volt a helyzet a Rózsa-féle szabadcsapattal? A főbíró szerint ők sem akartak tovább maradni a szegedi nemzetőröknél, s ez

Az alvidéki táborban