Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Az alvidéki táborban - A szabadcsapat Versecre érkezése - A szegedi nemzetőrök és a Rózsa-lovasok elégedetlenkedése a táborban
ügyben többször is felkeresték. Azt kívánták Tóthtól, hogy az elbocsátásukkal kapcsolatban adjon igazoló írást Damjanichnak, miszerint ők is családapákként jöttek le a táborba, „számadással is tartozó gulyások, s pásztorok”, és a nemzetőrökkel együtt őket is csak tizenöt napra indították el. Ennek kapcsán Vadász Manó polgár- mesterre is hivatkoztak. Tóth azonban nem tudta, hogy a csapat miként alakult, s milyen ígéretet tettek nekik, ezért nem teljesíthette a kérésüket. Viszont Damjanichcsal személyesen beszélt a dologról, aki azt válaszolta, ha a betyárok írással igazolják az állításukat, akkor hajlandó elbocsátani őket. Ezért a betyárok többszöri felszólítására Tóth arra kérte a polgármestert, rögtön írjon „valami biztost” Damjanichnak a csapat alakítása és szolgálatuk ideje kapcsán, vagy nekik küldje át, mert nyugtalankodnak. S azt mondogatják, hogy Rengey úr becsapta őket, mivel elutazásukkor ígérete szerint nem értekezett velük, és semmilyen írást nem adott nekik, hanem „mintegy alattomossan hazautazott”. A csapat egyébként már átesett a tűzkeresztségen, és tőlük „igen félnek a’ rátzok”, a lagerdorfi győztes ütközetben szintén „a’ mint mondják, nagy bátorsággal, s hartziassan viselték magukat”. Ahogy Tóth Mihály megtudta tőlük, azért is kívánkoztak haza, hogy magukat időben felkészítve ellenséges támadás esetén megvédhessék városukat.230 Tóth Mihály főbíró beszámolója az alvidéki tábororozásban részt vett szegediek történetétek egyik alapforrása, s mint ilyen, más megvilágításba helyezi a Rózsa-féle szabadcsapat elégedetlenségével kapcsolatos eddigi feltételezéseket. A levélre írt választ ugyan nem ismerjük, de nemrégen egy szabadságharc utáni nyomozás aktájából előkerült Vadász Manó szegedi polgármester november 17-én kelt levele, melyben igazolta, hogy a Rózsa-féle szabadcsapathoz
