Sz. Kürti Katalin: Munkácsy és Colpach (Békéscsaba, 2010)

Munkávsy és Colpach

a természet szeretete vonzotta Colpachra. Mint nagybátyjának írta 1876. augusztus 4-én: „a falusi élet unalmait... meg kell egy kicsit szokni, s ßleg érteni a természet nyelvét, mely minden fogékony szívhez szól — és pedig szépen szól... most nagyon jól néz ki Colpach, az atelier igen jól sikerült. ”10

Párizsból nosztalgiával emlékszik e környékre, így ír feleségének: „Milyen szép lehet most az erdő, igazán örülök, hogy Colpachon 2-3 napot fogok tölteni.„...Nagyon boldog vagyok annak hallatára, hogy jól mulattatok Colpachon. Bárcsak jó maradna az idő megérkezésemkor, mert az igazán igazságtalanság volna, ha egy kis csücskét meg nem kapnám ennek a kellemes ősznek, melyet a colpachi bájos társaság még kellemesebbé tenne. Igen, igen, sietek, de a festéssel nem lehet éppen azt csinálni, amit az ember akar. Ha

2/