A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)

Peter Hügel: Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés

pécskai (1935), szentannai és öthalmi (1942) ásatások pedig nem valósultak meg a finanszírozás hiánya miatt.

Az 1934-1941-es időszak alatt a képtárat illetően nem számolhatunk be komolyabb beszerzésről vagy adományról. Rendszerint ugyanazok a helyi művészek (C. Minişan, Ányos V., Diószeghy L., C. Wolff, Pataky S., Sima D., A. Iritz, I. Toader, M. Olinescu, R Feier, N. Chirilovici, Virányi A., Hajós E.) vagy a szomszédos települések művészei állítottak ki: Temesvárról Litteczky A., S. Rotschingk, Nagyváradról pedig Tibor E. 1938-ban a Bukaresti Festők Egyesülete egy csoportos kiállítást rendezett Aradon mérsékelt sikerrel.

Egy 1940-es, a hivatal kérésére készült, a múzeumi gyűjteményre vonatkozó statisztikai jelentés a következő helyzetet mutatta: a városi múzeum 348 tárgyat (289-et gyűjtöttek 1919. december 31-ig 15 145,20 korona értékben; 59-et 1920 és 1940 között 28 760 lej értékben); a katonai tárgyak gyűjteménye 203 tárgyat 206 800 lej értékben; a Relikviai Múzeum 2316 tárgyat (2304 darab, becslések szerint 186 713,70 korona értékben, 12 darab 3100 lej értékben) számlált.

A háború megszorító intézkedései alatt, 1942 és 1945-ben a képtár nem gazdagodott egyetlenegy tárggyal sem. Az időszaki kiállítások igen ritkák voltak. A bombázások veszélye miatt a galériát szétszedték, és a gyűjtemény nagy részét a ménesi szőlőtermesztési iskola pincéjébe helyezték át. A statisztikai adatok szerint a művészeti gyűjtemény 1941- ben 259 tárgyat számlált, 1945-1948 között pedig csupán 20 új tárgyat jegyeztek be.

A megyei régészeti kutatások 1943-ban folytatódtak, amikor Dorin Popescu megszerezte a szükséges forrásokat egy újabb ásatáshoz a pécskai „nagy sáncnál”. Mind a hat feltárt rész megerősitette Roska M. régebbi feljegyzéseit. A bukaresti régésznek ezenkívül sikerült feltárnia egy települést a vaskorszak második feléből és egy másikat „a barbár invázió idejéből”. Ugyanennek az ásatásnak a keretében Popescu feltárta a Szemlak település határában, a „nagy sánctól” kb. 2 km-re nyugatra található „Livada lui Onea” lelőhelyet. Az ezeken az ásatásokon előkerült régészeti anyagot a Bukaresti Régiségek Nemzeti Múzeumába szállitották.

1944-ben a Kulturális Palota igazgatójává N. Covaciut nevezték ki, akinek a mostoha körülmények ellenére sikerült megjelentetnie egy kismonográfiát az aradi régió történetéről.

Alig kezdődött meg 1951-ben a múzeum átszervezése, különvált a könyvtártól és a Filharmóniától, majd saját költségvetéssel rendelkező intézménnyé vált. Az új ideológia alapján megkezdődött a gyűjtemények rendszerezése: művészet, régi történelem, az 1848-1849-es forradalom múzeuma, feudalizmus kori múzeum, kapitalizmus kori múzeum, a szocializmus építésének múzeuma, színházi múzeum. Sor került

77