A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat évkönyve I. kötet (Békéscsaba-Gyula, 2010)
Peter Hügel: Az Aradi Múzeum - Történeti áttekintés
Dömötör halála után (1903. augusztus) az egykori munkatársa, Haller I. tanár folytatta a „nagy sáncnál” az ásatásokat saját költségén. Az 1904-es ásatás során felfedezte a „régi temető nyomait”, ahol edényeket és bronzból készült tárgyakat talált. A Dömötör által felfedezett és Pécskán tárolt tárgyak egy részét Aradra vitték át, miközben Haller az általa ásott tárgyakat a saját gyűjteményében őrizte. A Kölcsey Társulat 1904-ben kért az MKÁF-től 600 ft-ot Dömötör gyűjteményének megvásárlására és a „nagy sánc” ásatásainak folytatására. A felügyelőség részéről Fraknói V. elutasította a kérelmet, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy Haller nincs felhatalmazva az ásatások folytatására. így a régészeti gyűjtemény 1905-ben egyetlen tárgy- gyal gyarapodott. Abban az évben Márki S. visszatért Aradra és Temesvárra, s meglátogatta ezeket a múzeumokat. 1906-ban a Lippát és környékét meglátogató Berkeszi L., a Temesvári Múzeum gyüjteménykezelője Aradra látogatott, és érdeklődött Dömötör gyűjteménye iránt, amit özvegye folyamatosan próbált eladni. Berkeszi megvásárolt több tárgyat a bronzkorból és a vaskor második feléből. Ezek felfedezési helye bizonytalan, annak ellenére, hogy a Temesvári Bánáti Múzeum nyilvántartásában úgy szerepelnek, hogy Föl- nakról származnak. Közben az Aradi Múzeum a fölnaki és pécskai lelőhely XI-XII. századi sírjainak leleteit szerezte meg (1907), és 1909-ben sikerült végre megvásárolnia Dömötör L. és Haller I. megmaradt gyűjteményét. 1910-ben az MKÁF Roska Mártont bízta meg a pécskai „nagy sánc” ásatásaival. A kolozsvári tanárnak két lényeges célkitűzése volt: a lelőhely stratigráfiai és kronológiai tisztázása, valamint az aradi múzeum egyik munkatársának régészeti képzése, ásatási tapasztalatainak elmélyitése. Roskának sikerült meghatározni a bronzkori telep tizenhat rétegét. Ennek az évnek a végén Somogyi G. összegyűjtötte a múzeum számára az első néprajzi tárgyakat. Ezek mindennapi magyar viseletek voltak Pécskáról, Vadászról, Ágyáról, Kisjenőről, Miskéről, Borosjenőről és Győrökről. A Roska M. által megkezdett projekt folytatásaként a Kölcsey Társaság 1911-ben Juhász F. aradi éremgyűjtőt bízta meg a „nagy sánc” és az Arad-Gáj ásatások vezetésével, aki 1908-ban saját éremgyűjteményét a múzeumnak ajánlotta föl. A pécskai ásatásról egy 10 sorból álló jelentést írt, a gajiról csupán a számlák maradtak meg. 1911 végén az aradi múzeum régészeti gyűjteménye 1751 tárgyat számlált, amelyből 679 db-ot az 1910—1911 -es ásatások után jegyeztek be. 65
